A sivatag hajója
Tevéből van kétpupú, van egypupú és mindegyik nagyot köp. Most csak az egypupúról essék szó, akinek becses magyar neve: dromedár, de sokan szimplán letevézik. Ez nem feltétlenül probléma, nyugodt állat, elviseli. Párosújjú patás, mint a zsiráf vagy a disznó. A tevék valószínűleg fázós állatok, mert élőhelyül Afrikát és Délnyugat-Ázsiát választották maguknak. Csupa jó hely: Egyiptom, Dubai... A kevésbé szerencsés példányok nem születtek ilyen jó helyekre: Afganisztán, Szíria...
A testük
Szép. Vicces a fejük, főleg szemből, amikor épp rágnak valamit. Hatalmas szempillái vannak, nagyon csábosak! Érdekes a lábuk, olyan furcsán, de mégis kecsesen ringatózva lépkednek velük. És persze a púpjuk is tetszik nekünk, mert nem vagyunk hozzászokva. A lónak ilyen nincs.
A tevék kiválóan alkalmazkodtak élőhelyükhöz, a sivataghoz: több hétig bírják víz nélkül, homokvihar esetén a szemüket és az orrnyílásukat is teljesen be tudják zárni. Finom szőrük védi őket a perzselő naptól. A lábujjaikat szét tudják nyitni, hogy ne süllyedjenek el a homokba.
Egy kifejlett teve kb. fél tonna. Színe főleg barna, de lehet fehér és fekete is.
Mire jó?
Felhasználásuk többcélú: áru és emberi szállításra is alkalmasak, bár az előbbinek elég lassú, az utóbbinak pedig nem a legkényelmesebb. Elég „döcögősen” indul, felemelkedéskor küzdeni kell a nyeregben maradásért! Utána nincs vele gond, ha nem ideges a „jármű”. Bár nem jellemző rájuk. Olyan nyugodtak, hogyha futniuk kellene, akkor sem futnak, maximum egy nap csak egyszer, akkor is csak pár másodpercig. Állítólag genetikailag nem is bírnak többet. Hova is sietnének, a sivatag végtelen és megvárja őket. Meg abban a melegben siessen az, akinek két anyja van.
Persze a versenytevék kivételek, azok tudnak rohanni, főleg ha a robotzsoké meghajtja őket. Igen, robotzsoké. Régen még gyerekzsókék ültek a tevéken, hogy minél kisebb súlyt kelljen cipelni az állatoknak. Később a gyerekeket betiltották, így jöttek a még kisebb és könnyebb robotzsokék.
Gazdasági jelentőségük
Régen a távolsági kereskedelemben nagyon hasznos állat volt, a mai világban már nem jelentős a haszna. Lassú, bár az tény, hogy olyan helyre is eljut, ahová máshogy nehéz (pl. a sivatag közepe). Na de ki akar oda menni? Nem sokan.
Turisztikai felhasználása az arab világban most is érdekes attrakciónak számít. Európai turisták tömegei pózolnak örömmel és boldogsággal a teve púpján. Ezt az állat az esetek túlnyomó többségében erősen unott ábrázattal veszi tudomásul.
Szerencsétlen tevéket gasztronómiai célra is felhasználják: megeszik őket. Állítólag olyan az íze, mint a borjúnak. A tejüket is isszák a beduinok. A bőrüket is hasznosítják.
Persze jó pénzek forognak a korábban említett teveversenyeken is.
Akinek ennyi a tevékről nem elég:
Romhányi József: A teve fohásza
Monoton üget, a süppedő homokon a sivatag lova,
a tétova teve tova.
Hátán rezegve-mozog a rozoga a kúp alakú púp.
Helyzete nem szerencsés.
Apró szemcsés homokkal telve a füle, a nyelve.
Sóvár szeme kutat kutat, még öt hat nap kullog baktat.
Az itató tava távol, s oly rettentő messze még az oázis...
Erre utal az alábbi fohász is:
TEVÉK URA!!!
Te tevél tevévé engem eleve, te veled nem ér fel tevefej tétova veleje.
Te terved veté a tevevedelő tavat, tavaly, távol,
de tévednél vélvén, vén híved neved feledve elvetemedve vádol...
Nem!
Vidd te tevelelkem hova tovább tova, mivel levet vert vederbe,
feltekerve, nem vedelve lett betelve a te tevéd szenvedelme.
Te nevedben legyen eme neveletlen tevetetem eltemetve,
s evezevvel ava teve levelkévét, kivilevelhevelteve.
