Utazni jó! Olcsón még jobb! Tippek, élmények 50 országból! Add a könyvjelzőidhez: anetkukaca.hu
Friss ajánlatok naponta többször Facebookon, kövess minket! fb.com/anetkukaca

2017. április 8., szombat

Tavaszi villámlátogatás a Balatonon (Hunguest Hotel Bál Resort)

Barátaink, A net kukacának szerkesztői felkérésének eleget téve ezúton küldünk egy kis összefoglalót a Hunguest Hotel Bál Resort-ban (korábbi nevén Auróra, Ramada Balaton) eltöltött nem egészen 2 napos kiruccanásunkról.

Előrebocsátjuk, tapasztalatainkat igyekszünk a teljesség igényével megosztani, de legyen ez inkább egy kedvcsináló a következő belföldi utazáshoz, mert vélhetően számos lehetőség várt volna még felfedezésre.

Április első hétvégéjére 9.900 Ft/fő/éjszaka áron sikerült szállást foglalnunk, amit - a csomag tartalmát figyelembe véve (svédasztalos reggeli, svédasztalos vacsora, wellness, balatoni strandhasználat) - igen kedvező árnak tartottunk.

Autópályán közelítettük meg a Balatont, Budapesttől nagyjából 1 és negyed óra az út. Számoltunk a pénteki csúccsal is, de szerencsére ebből a vártnál kevesebbet érzékeltünk. Érdekes módon az M7-es autópályán a belső sávban haladt a tömeg 80-90 km/h sebességgel, a lelkesebbek pedig a külső sávban hasítottak, de megnyugtattak minket, hogy ott ez így normális és megszokott. Mivel először Veszprémben akadt dolgunk (és mert a navigáció azt javasolta), Székesfehérvár környékén letértünk az autópályáról és a „mezei” utakon közelítettük meg a várost. Hangulatos falvakon keresztül vezetett az út, láttunk tavaszi virágba borult fákat, régi házakat, tehenészetet, falunépét, úgyhogy akinek nem olyan sietős az útja, ez ideális átvezetés lehet a nagyvárosi nyüzsgésből a Balaton-parti nyugalomba. Persze nem tagadjuk, a hosszúra nyúlt autózás után nekünk is jól esett volna mielőbb odaérni a szállodába, főleg, hogy a délutáni órákban érkeztünk, így a légkondi-mentes autóban és a szemből tűző napsütésnek köszönhetően már mi is kicsit nyűgösek voltunk. Veszprémből Szentkirályszabadján keresztül vezet az út Balatonalmádiba. Néhány kanyar és dombocska után egyszer csak az ember szeme elé tárul a Balaton, ami – alföldi lakók lévén – még sokadjára is felemelő érzés! Végre megérkeztünk!

Ha az ember a fent említett irányból érkezik a városba és elhagyja a szállodát, forduljon vissza, mert elhagyta a parkolóhoz vezető utcát (jobbra, fel, még a szálloda előtt)! Mi is így tettünk. Visszafordultunk és már jobban figyelve a kiírásokat, könnyedén megtaláltuk úti célunkat. Kényelmesen találtunk parkolóhelyet a szálloda saját parkolójában, ahol 990 Ft/nap parkolási díjért cserébe a közelünkben tudhattuk az autót. A sorompó napközben nyitva volt, így szabad volt a ki-bejárás, nem kellett csengetni, várakozni. Előzetesen jeleztük, hogy felsőbb emeleti, franciaágyas szobát szeretnénk és ezt meg is kaptuk. Nyolcadik emeleti szobánkba belépve elsőként a hatalmas ablakhoz siettünk, ahonnan gyönyörű balatoni panoráma tárult elénk. A szoba kényelmes, óriási (szerintünk 2*2 m) franciaággyal, egy asztallal, két székkel, komóddal felszerelt. Minibár, doboztévé, kádas fürdőszoba zuhanyfüggönnyel (ami sajnos túl hosszú, így az ember vagy tapos rajta, ami nem túl gusztusos, vagy funkciójától megfosztva kívül hagyja), nagyjából ennyit tud a szoba és ez nekünk elég is volt. Ha kérdezte volna valaki, a tisztaságra 4/5 pontot adtunk volna, itt sajnos voltak hiányosságok, de „jó” vendégek módjára ezt akkor és ott nem jeleztük, így utólag már hiába is panaszkodnánk. Gyermekkel érkezőknek azt tanácsoljuk, hogy vegyék figyelembe az ablak aljára ragasztott „tilos kitárni” jelzést és - habár akárcsak otthon, itt is egyszerűen nyitható - inkább bukóra nyitva szellőztessenek. Az ablakpárkány nincs túl magasan és szerintünk a felszerelt korlát sem nyújt túl nagy biztonságot.


Az étterem a földszinti hallból közelíthető meg, itt élőzenével (szintetizátor + 1 fő) várták a vendégeket. A vacsora számunkra sajnos egyik este sem volt kielégítő, az ételek nem a mi ízlésünknek megfelelőek voltak. Nem voltak kirívó fogások, véleményünk szerint inkább az elkészítésük igényelt volna kicsit több odafigyelést, kicsit több sót, fűszert, ízt. De hát ízlések és pofonok… Végszükség esetén (ez természetesen túlzás, éhen soha nem maradtunk) a szálloda szomszédságában üzemel egy Penny Market, így ha hosszabb tartózkodás esetén elfogy a teljes zsugor ásványvíz, amit az ember érkezéskor felcsempészett a szobájába, az is könnyedén pótolható. Maga az étterem hangulatos, az italárak négycsillagos szállodának megfelelőek és nem érezhető rajtuk a „Balatonon vagy, így fizess kétszer annyit” hatás. Ennek megörülve és kíváncsiságunkat kielégítve vacsora után a 13. emeleti Sky Lounge felé vettük az irányt. Korábbról, másoktól tudtuk, hogy ez egyáltalán létezik, a házban azonban sajnos összesen egy darab A/4-es táblával találkoztunk, ahol ez a többre hivatott égi bár említést nyert. Az egyik helyiségben kényelmes bőrfotelek, bőrkanapék, a másikban székek, asztalok várták a vendégeket. Mi az előbbit választottuk, majd egy kis élőzenének álcázott gépi zene kíséretében elkortyolgattuk a pénteki napot lezáró italainkat. Bár már sötét volt, az üvegfalak magukért beszéltek, tudtuk, hogy érdemes lesz világosban is visszatérni. Volt lehetőségünk kikukkantani a bár nyitott teraszára is (ez amúgy nem engedélyezett, így senki ne követelje), ahonnan az éjszakai fényárban úszó Balatonalmádit is megcsodálhattuk a csillagfényes égbolt alatt. Romantika a javából!





A szombati nap nagy részét a veszprémi Betekints-völgyben töltöttük. Veszprém egyébként autóval 20 perc alatt elérhető, így aki Almádiban tölti a pihenését, annak mindenképpen ajánljuk, hogy látogasson el a királynék városába is. Mivel mi ki sem mozdultunk a völgyből (ami nem mellesleg kirándulásra, piknikezésre tökéletesen alkalmas), utána pedig wellness volt betervezve, így a városról nem írunk részletesebben, annak felfedezését a kedves Olvasóra bízzuk. Korábbi látogatásunkra hivatkozva viszont biztosíthatunk mindenkit, hogy megéri egy jó nagy sétát tenni a várnegyedben.

Hogy a szállodán kívüli, de attól azért nem túl távoli almádi életből is lássunk valamit, a szaunák tesztelése előtt lesétáltunk a Balatonhoz. A szállodát a part menti parktól autóút és vonatsínek választják el, azonban a hídnak köszönhetően, ami összeköti a házat a parkkal, az akadálypálya már nem is tűnik veszélyesnek. A hídhoz a földszinti bár teraszán keresztül lehet kijutni. A szálloda felőli oldalról már jól látható a játszótér, ami laikus szemmel elég jól felszereltnek tűnt, így gyermekes családoknak mindenképpen ajánljuk. A hídról egy csigalépcsőn lesétálva máris a rendezett parkban találtuk magunkat, itt találtunk (de sajnos nem próbáltunk) éttermet, fagyizót és kávéházat egyaránt. Mivel mindenhol jó pár vendéget láttunk, úgy gondoljuk, hogy bármelyikbe érdemes lehet beülni, de garanciát tapasztalat híján sajnos nem tudunk vállalni. A parti sziklák ülve pózolós fotókhoz tökéletesen alkalmasak, de itt a fürdést nem ajánljuk. Április elején egyébként máshol sem igazán, a kezünknél többet mi sem dugtunk volna a víz alá. Röviden: hideg volt. Maradjunk a hattyúk és a kacsák etetésénél, ehhez a parton kacsaeledel automatából tudunk mannát vásárolni. A stégről visszatekintve elmélázhatunk a parton andalgó szerelmes párok, a gyerekeik után rohanó szülők, a padokon napfürdőző, szabadságukat töltő emberek látványán, háttérben a város fölé magasodó szállodával.






Mivel túl sok időnk nem maradt már hátra a napból, a szállodába visszatérve fürdőruhára cseréltük a pólót és a farmert, majd fürdőköntösben (ez is jár a szobához) lementünk a -1. szinten található wellness részlegbe. Érdekesség, hogy a földszinti bárból és a szálloda konferenciahalljából rá lehet látni az úszómedencére, valószínűleg erős késztetést okozva ezzel az öltönyös, kosztümös résztvevőknek, hogy ők is fürdőruhára cseréljék a formális öltözéket. A medencetér hangulatát a hatalmas üvegfelületek adják, a medence két végén pedig napozóágyak biztosítják a kényelmes pihenés lehetőségét. A medence hivatalosan úszómedence, de egyéb nagyobb vízfelület híján itt úsznak a nagyszülők, itt labdáznak a gyerekek és itt romantikáznak a fiatalok. Akinek mindez már sok, átmehet a szomszédos pihenőszobába, ahol előre bekészített napozóágyakon halk háttérzenére relaxálhat. Amit még láttunk: jacuzzi, Kneipp-medence, amit még próbáltunk: szauna. A finn szaunához kiírták, hogy fürdőruhát ne viseljünk, mi pedig igyekeztünk betartani a szabályokat. Egy problémánk volt, hogy a szaunák mellett nem volt öltöző, azaz vetkőző, ahol a fürdőruha levétele és a fürdőlepedő magunkra tekerése közötti néhány pillanatnyi meztelenkedést megtarthattuk volna magunknak. Kihasználva a gőzkabin karbantartási időszakát, oda bebújhatott az ember, a másik lehetőség a tejüvegajtós zuhanyzó igénybevétele volt. Mondani sem kell, egyik sem nyújt 100%-os biztonságot, de ezt is embere válogatja, ezen a hétvégén sem volt mindenki olyan szemérmes, mint mi. A részletekről most nem számolnánk be, mindenkinek a fantáziájára bízzuk a továbbiakat. A wellness részleg szolgáltatásai számunkra elegendőek és kielégítőek voltak, de elképzelni sem tudjuk, hogy telt ház esetén hogy biztosítják a vendégek nyugodt kikapcsolódását.


Az esti vacsora, egy kis csocsózás (100 Ft-os érmével működik) és a Sky Lounge újbóli meglátogatása után utunk véget ért, másnap egyéb program miatt már reggeli előtt elhagytuk a szállodát. A kért hidegcsomagot megkaptuk, szendvicsekkel, gyümölccsel, ásványvízzel. Kár, hogy a rántotta és a tejbegríz nem csomagolható.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat a szállodában és később mindenképpen szeretnénk visszatérni egy picit hosszabb hétvégére is, hogy a várost és a környéket is felfedezhessük. Bátran ajánljuk mindenkinek! Érkezéskor érdemes rákérdezni az aktuális programokra, így az ember könnyedén Rubint Réka óráján találhatja magát, mi erről sajnos lemaradtunk. „Sportos” emberek lévén a medencében is csak 2-2 hosszt úsztunk le, de ha ezt tudtuk volna…

Írta: CzN

Szobafoglalás

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése