Grand Canyon (USA nyugat 6. rész)


Utazásunk utolsó állomásához érkeztünk. Las Vegasból rengeteg egynapos utazást szerveznek akár busszal, akár helikopterrel a Grand Canyonhoz. Ez logikus is, hiszen nincs nagyon messze, ráadásul fantasztikus látnivaló. Mi bérelt autónkkal indultunk neki az összesen kb. 430 km-es útnak. A Grand Canyon Vegashoz legközelebbi részéhez, a Grand Canyon West-hez mentünk, ám útközben is akadt látnivaló.

A kaszinók városát elhagyva, fél óra autózás után megérkeztünk első állomásunkhoz, a Hoover-gáthoz. A Hoover-gát egy nagy teljesítményű vízerőmű Arizona és Nevada államok határán, a Colorado folyón.1935-ben készült el és elkészültekor ez volt a világ legnagyobb gátja. A nevét az USA korábbi elnökéről, Herbert Hooverről kapta. A duzzasztás eredményeként a gát mögött létrejött tó a Mead-tó.
Érdekesség a gáttal kapcsolatban, hogy egyik vége Nevadában, másik vége pedig Arizonában van és a két államban eltérő az időzóna, ezért a gát egyik végén egy órával előrébb jár az idő, mint a másikban. Erre figyelmeztetnek is minket a gát végein található tornyok órái.
Másik említésre méltó dolog, hogy egészen 2010-ig a gáton zajlott a közúti forgalom a két állam között, ugyanis ekkor készült el a szomszédságában a hatalmas viadukt az autópályán, amely tehermentesítette a gátat, valamint kb. 1 órás időnyereséget okozott.
A gát és környéke, ha nem fizetünk be egy szervezett belső túrára, akkor kb. 1 óra alatt kényelmesen megtekinthető. Ez idő alatt megnézhetjük a grandiózus építményt mindkét oldalról, valamint felsétálhatunk a viaduktra, ahonnan gyönyörű képeket tudunk készíteni.



 



Folytatva utunkat a még 100 mérföldre lévő kanyonhoz, 40 mérföldnyi autópálya után egy kihalt "bekötő" útra kanyarodtunk, amely egészen az úticélunkhoz vitt.
Fontos információ: az autópályáról lekanyarodás előtt gondoskodjunk megfelelő mennyiségű benzinről, mert nem igazán lesz lehetőségünk tankolni (oda-vissza 120 mérföld, majdnem 200 km). Mi majdnem bajba kerültünk a visszafelé úton, amikor megtaláltuk ezt a futurisztikus benzinkutat:

 

De ne szaladjunk ennyire előre, ilyen festői, de kihalt úton autóztunk:







Az út végén megérkezünk a Grand Canyon West látogatóközponthoz, ahol autónkat leparkolva láthatunk neki a kanyon felfedezésének. Itt tulajdonképpen egy reptér van és a látogatóközpont egy szuvenírbolttal (benzinkút vagy egyéb üzlet nincs!). A látványosság a Hualapai indiánok kezelésében áll, ők szedik a belépőt és ők koordinálják turistákat. Az alap belépő 50 USD/fő, a "gold" változat Skywalk belépővel és egy hamburgerrel 83 USD, ehhez jöhet még hozzá a helikopteres túra plusz min. 108 USD-ért. Bővebb infó itt.  Az alapcsomag a következőket tartalmazza: buszos, hop on, hop off jellegű utazás három helyszínre, amelyek a következők:

1. Hualapai Ranch: itt még nem látható a kanyon, pusztán egy díszletváros, amely bemutatja az indiánok életét és különböző attrakciókat lehet kipróbálni, pl. lasszóhajítás, lövöldözés...




2. Eagle Point: itt már elérkezünk a szakadékhoz! A látvány elbűvölő, letaglózó, fenomenális! Sem elmondani, sem leírni nem lehet a látványt, de a fotók sem adják vissza a méreteket. A helyzetet súlyosbítja, hogy sehol sincs korlát! Gyakorlatilag a szikla széléig ki lehet sétálni, leülve pedig a lábunkat lógathatjuk az 1.200 méter mélységű semmibe!
Ezen a ponton található a híres Skywalk is, ami egy szakadék fölé belógó üvegfenekű folyosó. Sajnos itt mindent elvesznek a látogatóktól, még fényképezőt sem lehet bevinni, csak a túlárazott helyi fotós rólunk készített képeit lehet megvásárolni.





3. Guano Point: a nevével ellentétben nem szar hely 😀 Az Eagle Point után pár perc buszozással jutottunk el a következő és egyben utolsó megállónkhoz. Itt nagyobb területet járhatunk be, sziklára mászhatunk, több oldalról is megcsodálhatjuk a szakadékot. Ráadásul egy régi drótköteles felvonó maradványait is megnézhetjük. A látvány továbbra is leírhatatlan, ezért készítettünk egy montázst, hogy bemutassuk, mennyire törpül el egy helikopter a mélységben:


További képeink a Guano Point-ról:




Miután összeszedtünk a leesett állunkat, a busz visszavisz minket a kiindulási állomásra, ott még van lehetőségünk indián csecsebecséket vásárolni a souvenir shop-ban, majd nekiállhatunk a hazaútnak Vegasba. Ha ügyesen osztottuk be az időnket, akkor épp útközben fog ránk sötétedni.






Ezennel bő egy hetes USA túránk végéhez értünk, az utolsó Vegas-i éjszaka után visszaautózunk Los Angelesbe, ahonnan Torontón keresztül Bécsbe repültünk az Air Canada-val és az Austrian-nel.

További cikkek erről az utazásunkról


facebook.com/anetkukaca