Törökország legnagyobb városa kiváló helyszín egy rövidebb-hosszabb kiruccanáshoz. A hangulat, a légkör elvarázsol, semmi máshoz nem hasonlítható Európában. Mondjuk csak félig van az öreg kontinensen, a másik fele átlóg Ázsiába, már ez önmagában is különlegessé teszi.
Mi még Wizzairrel és tízezer forintos jeggyel jártuk meg a várost, de sajnos a rózsaszín fapados becsukta ezt a járatát, mert a várost érő támadások miatt csökkent a kereslet. Mára normalizálódott a helyzet és újra érdemes elgondolkodni egy isztambuli kiránduláson. A város a török fapados Pegazus Airlines-szal érhető el a legolcsóbban, a retúrjegyeket jó előre foglalva bőven 100 Euró alatt ki lehet fogni.
Megosztjuk a tapasztalatainkat a városról:
A fapados légitársaságok a város ázsiai oldalán elhelyezkedő Sabiha Gökcen repülőteret használják. A történelmi belváros (Eminönü) a reptérről busszal és komppal közelíthető meg: E10 vagy E11 busz Kadiköy kikötőjéig, onnan pedig közvetlen komp megy a mindig nyüzsgő Eminönübe. A kompról útközben kiváló fotókat készíthetünk a város minaretekkel tarkított sziluettjéről és természetesen a sirályokról.
Véleményünk szerint a Kék Mecset környékén érdemes szállást foglalni, mert rengeteg apró szálloda található itt, gyakorlatilag fillérekért és a legtöbbnek a tetőteraszán található reggelizőhelyről gyönyörű kilátás nyílik a Kék Mecsetre, esetleg a Hagia Sophiára. Mondhatni, hogy szultáni látvány tárul a vendégek szeme elé :)) A szállás esetében a minőségre figyeljünk, mert könnyen mellé lehet fogni. Érdemes a vendégértékeléseket alaposan áttanulmányozni. A környék szállodái közül itt tudsz válogatni.
Három teljes napot töltöttünk a városban és a következőképpen állítottuk össze a programunkat:
Első nap:
A reggeli órákban érkeztünk a városba és a korábban leírt módon közelítettük meg a szállodánkat. A csomagjaink lepakolása után gyalogosan indultunk a környék felfedezésére: első állomásunk a Topkapi Palota volt, amely a 1465 és 1853 között az Oszmán Birodalom adminisztratív központjaként szolgált. Építésére II. Mehmed szultán (a Hódító) adott utasítást 1459-ben és 1465-re fejezték be. A palota az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger között fekszik az ún. Szeráj Csúcson. A nagy területen elhelyezkedő épületek és kertek felfedezésére több órát érdemes szánni. A belépő 40 TL (1 török líra kb. 65 Ft).
A késő délutáni órákban a Kék Mecset meglátogatása következett. Belépődíj nincs, de lenge öltözetben nem engednek be.
A Kék mecset vagy Ahmed szultán mecsetje (törökül Sultanahmet Camii) Isztambul egyik központi mecsete, mely a város Sultanahmet negyedében található, a Hagia Szophia székesegyházzal szemben. Népszerű nevét azokról a kék csempékről kapta, melyekkel a belső falait borították. A mecsetet 1609 és 1616 között építették I. Ahmed utasítására. A mecsethez tartozó épületegyüttesben találhatjuk az alapító szultán síremlékét, egy medreszét (iskola) és egy kórházat. Törökországban két mecset van, mely hat minarettel rendelkezik, az egyik a Kék mecset, a másik dzsámi Adanában látható. Az építkezés időszakában erősen kritizálták a szultánt a mecset hat minaretje miatt, hiszen a mekkai mecsetnek is ugyanennyi minaretje volt. A szultán úgy küszöbölte ki a problémát, hogy pénzt ajánlott fel egy hetedik minaret építésére a mekkai mecsethez.
Este a vacsorát egy környékbeli étteremben fogyasztottuk el, amelyek egymás mellett sorakoznak és csalogatják a turistákat. Az árak meglehetősen szolidak. Ne hagyjuk ki az utcai árusoknál lépten-nyomon kapható frissen facsart gránátalmalét sem!
Második nap:
Reggeli után a Hagia Sophia felé vettük az irányt (belépő 40 TL). Ottjártunkkor az épület elég lerobbant állapotban volt, mondjuk a korát figyelembe véve ez nem olyan meglepő :)) Ha a korszakot vesszük, amiben épült (i.sz. 360-ban Konstatinusz római császár építtette), akkor a Hagia Sophia egy építészeti csoda. Csak a londoni Szent Pál, a római Szent Péter és a milánói katedrális nagyobb nála, amelyek 1000 évvel később épültek. A kupola puszta mérete 65 méter magas és 43 méter széles.
A Topkapi Palota, a Hagia Sophia és a Kék Mecset gyakorlatilag egymás szomszédságában helyezkednek el, ezért egy jó szállodaválasztással párszáz méter sétával elérhetőek ezek a fő látványosságok.
A városnézésünket tovább folytattuk gyalogosan, útba ejtve a Sirkeci pályaudvart, a híres Orient Express végállomását. Sajnos ma már csak helyi vonatok használják, de egy ingyenes kiállítás megtekinthető a legendás korszakról.
Fatih városrészt a Galata-hídon átsétálva hagytuk el. A kétszintes híd alsó részén éttermek és bazárok sorakoznak, elég egyedi a megoldás. Átérve a hídon, a Tünel fogaskerekű vasúttal jutottunk fel a dombtetőre a Galata toronyig (belépő 25 TL). A 61 m magas toronyból körpanoráma tárul elénk az egész városra.
Innen utunkat a nosztalgia villamossal folytattuk a Taksim tér felé. Ha a vagon hátsó részében állunk, akkor jó eséllyel találkozunk tujázó (a villamos hátsó ütközőjére felálló és ott utazó) fiatalokkal. Valószínűleg ez is a városkép része.
Mi még Wizzairrel és tízezer forintos jeggyel jártuk meg a várost, de sajnos a rózsaszín fapados becsukta ezt a járatát, mert a várost érő támadások miatt csökkent a kereslet. Mára normalizálódott a helyzet és újra érdemes elgondolkodni egy isztambuli kiránduláson. A város a török fapados Pegazus Airlines-szal érhető el a legolcsóbban, a retúrjegyeket jó előre foglalva bőven 100 Euró alatt ki lehet fogni.
Megosztjuk a tapasztalatainkat a városról:
A fapados légitársaságok a város ázsiai oldalán elhelyezkedő Sabiha Gökcen repülőteret használják. A történelmi belváros (Eminönü) a reptérről busszal és komppal közelíthető meg: E10 vagy E11 busz Kadiköy kikötőjéig, onnan pedig közvetlen komp megy a mindig nyüzsgő Eminönübe. A kompról útközben kiváló fotókat készíthetünk a város minaretekkel tarkított sziluettjéről és természetesen a sirályokról.
Véleményünk szerint a Kék Mecset környékén érdemes szállást foglalni, mert rengeteg apró szálloda található itt, gyakorlatilag fillérekért és a legtöbbnek a tetőteraszán található reggelizőhelyről gyönyörű kilátás nyílik a Kék Mecsetre, esetleg a Hagia Sophiára. Mondhatni, hogy szultáni látvány tárul a vendégek szeme elé :)) A szállás esetében a minőségre figyeljünk, mert könnyen mellé lehet fogni. Érdemes a vendégértékeléseket alaposan áttanulmányozni. A környék szállodái közül itt tudsz válogatni.
A kilátás minden napszakban lenyűgöző:
Három teljes napot töltöttünk a városban és a következőképpen állítottuk össze a programunkat:
Első nap:
A reggeli órákban érkeztünk a városba és a korábban leírt módon közelítettük meg a szállodánkat. A csomagjaink lepakolása után gyalogosan indultunk a környék felfedezésére: első állomásunk a Topkapi Palota volt, amely a 1465 és 1853 között az Oszmán Birodalom adminisztratív központjaként szolgált. Építésére II. Mehmed szultán (a Hódító) adott utasítást 1459-ben és 1465-re fejezték be. A palota az Aranyszarv-öböl és a Márvány-tenger között fekszik az ún. Szeráj Csúcson. A nagy területen elhelyezkedő épületek és kertek felfedezésére több órát érdemes szánni. A belépő 40 TL (1 török líra kb. 65 Ft).
A késő délutáni órákban a Kék Mecset meglátogatása következett. Belépődíj nincs, de lenge öltözetben nem engednek be.
A Kék mecset vagy Ahmed szultán mecsetje (törökül Sultanahmet Camii) Isztambul egyik központi mecsete, mely a város Sultanahmet negyedében található, a Hagia Szophia székesegyházzal szemben. Népszerű nevét azokról a kék csempékről kapta, melyekkel a belső falait borították. A mecsetet 1609 és 1616 között építették I. Ahmed utasítására. A mecsethez tartozó épületegyüttesben találhatjuk az alapító szultán síremlékét, egy medreszét (iskola) és egy kórházat. Törökországban két mecset van, mely hat minarettel rendelkezik, az egyik a Kék mecset, a másik dzsámi Adanában látható. Az építkezés időszakában erősen kritizálták a szultánt a mecset hat minaretje miatt, hiszen a mekkai mecsetnek is ugyanennyi minaretje volt. A szultán úgy küszöbölte ki a problémát, hogy pénzt ajánlott fel egy hetedik minaret építésére a mekkai mecsethez.
Este a vacsorát egy környékbeli étteremben fogyasztottuk el, amelyek egymás mellett sorakoznak és csalogatják a turistákat. Az árak meglehetősen szolidak. Ne hagyjuk ki az utcai árusoknál lépten-nyomon kapható frissen facsart gránátalmalét sem!
Második nap:
Reggeli után a Hagia Sophia felé vettük az irányt (belépő 40 TL). Ottjártunkkor az épület elég lerobbant állapotban volt, mondjuk a korát figyelembe véve ez nem olyan meglepő :)) Ha a korszakot vesszük, amiben épült (i.sz. 360-ban Konstatinusz római császár építtette), akkor a Hagia Sophia egy építészeti csoda. Csak a londoni Szent Pál, a római Szent Péter és a milánói katedrális nagyobb nála, amelyek 1000 évvel később épültek. A kupola puszta mérete 65 méter magas és 43 méter széles.
A Topkapi Palota, a Hagia Sophia és a Kék Mecset gyakorlatilag egymás szomszédságában helyezkednek el, ezért egy jó szállodaválasztással párszáz méter sétával elérhetőek ezek a fő látványosságok.
A városnézésünket tovább folytattuk gyalogosan, útba ejtve a Sirkeci pályaudvart, a híres Orient Express végállomását. Sajnos ma már csak helyi vonatok használják, de egy ingyenes kiállítás megtekinthető a legendás korszakról.
Fatih városrészt a Galata-hídon átsétálva hagytuk el. A kétszintes híd alsó részén éttermek és bazárok sorakoznak, elég egyedi a megoldás. Átérve a hídon, a Tünel fogaskerekű vasúttal jutottunk fel a dombtetőre a Galata toronyig (belépő 25 TL). A 61 m magas toronyból körpanoráma tárul elénk az egész városra.
A Taksim tér egy modern tér, túl sok látnivalóval nem szolgál a turistáknak, úgyhogy metróra szálltunk és visszautaztunk Fatihba, egyenesen a Nagy Bazárba. Ma a közel 60 utcácska mintegy 3000 boltja szolgálja ki a napi 250-400 ezer látogatót. A boltok csoportokba rendeződnek, középtájon találhatók az arany ékszerek, antik áruk, de együtt találhatóak a bőrkabát vagy ruha boltok is. Alkudni itt is kötelező, de a legjobb alkukat kint a Bazárnegyedben (Bazaar Quarter, Çarsi Caddesi és környékén) lehet kötni. A Bazárnegyed a Fedett Bazártól északra, Eminönü és a Fűszer Bazár felé található. Ebben a mesevilágban is órákat el lehet tölteni, az ember magába szívhatja a fűszerek és a bőrök illatát.
Harmadik nap:
Délelőtti programunkban egy kontinensugrás szerepelt. Mégpedig metróval utaztunk át a Boszporusz alatti alagúton Európából Ázsiába. Ezt a világon csak Isztambulban lehet megtenni :)) A Marmaray vasútra a Sirkeci állomáson szálltunk fel és az ázsiai végállomásig (Ayrılıkçeşme) utaztunk vele. Itt látnivaló nincs, csak egy modern pláza (ahol egyébként jó áron lehet szuveníreket beszerezni). Gyorsan vissza is metróztunk Európába.
Délutánra hajókázást terveztünk. Eminönü kikötőjében egymás mellett sorakoznak a szolgáltatók, akik 2-3 órás hajóutakra invitálnak. Az árból alkudni érdemes, 10-15 TL már jónak számít. A hajó útvonala a Boszporusz csatornán halad egészen a híres hídig, útközben látható a Dolmabahce Palota és a Szűz Torony (Kiz Kulesi), majd visszafelé még egy kisebb kanyart az Aranyszarv-öbölben is tettünk. Érdemes naptejet vinni az útra, mert a bőrünket a márciusi napsütés szépen megpirította.
Nekünk ennyi látnivaló fért bele a háromnapos kiruccanásba. Isztambul semmihez sem hasonlítható atmoszféráját megtapasztalni minimum ennyi idő szükséges, és az biztos, hogy az ezeken a napokon szerzett élményeket soha nem lehet elfelejteni!