Tavalyi évünk utolsó utazása Los Angelesbe vezetett. Korábban, 2009-ben már jártunk az USA-ban, de akkor New York és környéke volt az úticél, most egy kicsit nyugatabbra vettük az irányt. Már régóta tervezgettünk egy Los Angeles - Las Vegas - Grand Canyon túrát is, amihez a jó árú repülőjegyet még a nyáron sikerült megvennünk: Austrian Airlines-szal Bécs - Chicago - Los Angeles útvonalon utaztunk, visszafelé pedig Los Angeles - Toronto - Bécs útvonalon jöttünk.
Az Államokba történő belépéshez szükséges ESTA engedélyt a hivatalos oldalon 14 USD/fő áron igényeltük (már magyar nyelven is ki lehet tölteni). Mivel hazafelé Torontóban szálltunk át, oda pedig kanadai, ETA engedélyt kellett kérnünk (tranzithoz is szükséges!), amelyet 7 CAD ellenében szintén a hivatalos oldalon tettünk meg. Mindkét esetben online, bankkártyával fizettünk és pár percen belül email-en megérkezett a beutazási engedély. Ezeket kinyomtatva vittük magunkkal, de sehol nem kérték (a számítógépes rendszerük már tudott rólunk 😉).
Budapestről a bécsi repülőtérre a Flixbus-t ajánljuk, időben vásárolva a jegyet 3.900 Ft/fő, az ülések kényelmesek és van wifi.
December elején, az utazás napján a repülőnk 10 óra után indult Bécsből, de mivel hamarabb kiértünk a reptérre, volt időnk igénybe venni a SKY Lounge szolgáltatásait: reggeliztünk egy jót, majd egy-két Johnnie Walkerrel készítettük fel magunkat a több, mint 10 órás repülőútra 😀. A VIP várót ingyen vehettük igénybe, mert Gránit Bankos "utazós" bankkártyánk van és a reptéri lounge-ok mellett ingyenes utasbiztosítást, ingyenes külföldi készpénzfelvételt és sok, egyéb extrát is biztosít nekünk. Szóval aki szeret utazni, annak simán megéri egy ilyen kártyát beszerezni!
Miután kellően jóllaktunk, felszálltunk a Chicagóba tartó Boeing 767-esre. Az út nyugalmas volt, a fedélzeti kiszolgálás is jobb volt a vártnál. Az ülések kényelmesebbek, mint mondjuk a hasonlóan "átlagos" légitársaságnál, az Alitalia-nál. Azért a Qatar kényelmétől messze van minden szempontból, de ár-érték arányban nem volt rossz választás az Austrian.
Kb. 20 perccel a menetrend szerinti idő előtt landoltunk a szeles városban, ezért az átszállási időnk a bő másfél óra helyett kettőre nőtt. Szükség is volt rá, hiszen a Chicago O'Hare repülőtér a világ 4. legnagyobb reptere! Mivel itt léptünk be az USA-ba, itt történt az útlevél ellenőrzés és a vámvizsgálat. A beléptetés az általunk korábban tapasztaltakkal ellentétben elég gördülékenyen zajlott, nem faggattak ki, mint korábban, pusztán a kötelező dolgokat végezték el (ujjlenyomat vétel, fotózás...). Azonban a sok sorban állás, a terminál-váltás (át kellett vonatozni az 5-ös terminálról az 1-esre) és az újbóli biztonsági ellenőrzés miatt jókora szerencse kellett, hogy elérjük a United Airlines Los Angelesbe tartó járatát. Ha a bécsi repülőnk csak "időben" érkezik, akkor tuti lekéssük a csatlakozást! Így egy, a Reszkessetek betörőkben látott repülőtéri rohanást bemutatva sikerült az utolsók között felszállnunk a Boeing 757-esre.
A további 4 óra repülés a turbulencia miatt kissé rázósra sikeredett, de pontosan, helyi idő szerint este 6 körül (itthon ekkor már hajnali 3 óra volt) megérkezünk Los Angelesbe.
A Los Angeles-i hatalmas távolságok és az általunk tervezett program miatt autót béreltünk a tartózkodásunk teljes időtartamára. A reptér előtt a Budget kisbusza vett fel minket és vitt el az irodájukhoz. Az autót előre lefoglaltuk és kifizettük, a helyszínen már csak egy kis papírmunka volt, a kauciót vonták le a bankkártyáról és ellenőrizték a jogsinkat és a nemzetközi jogsinkat. A neten egy igazi, amerikai Dodge-ot foglaltunk, de sajnos olyan nem volt a kölcsönzőben és egy kevésbé amerikai életérzést sugalló Nissan-nal kellett beérnünk. Az autó amúgy nagyon rendben volt (sportmód, tempomat, tolatókamera...), semmi panaszunk nem lehet rá!
Az autókölcsönzők lehúzós ajánlatait nem szoktuk igénybe venni, a méregdrága fizetős extrákat megoldjuk okosan: gyerekülésnek vittünk magunkkal felfújhatós BubbleBum-ot, a GPS helyett pedig a telefonunkra telepített, az egész világon ingyenes és offline Here alkalmazást használjuk.
A Los Angeles-i közlekedés kissé eltér az itthonitól. Néhány alap kresz információ:
- Jobbra kis ívben lehet piros lámpánál is kanyarodni, kivéve, ha tábla ezt tiltja.
- Piros járdaszegélynél nem lehet megállni vagy parkolni, fehér vagy sárga padkánál csak ki- és beszállás lehetséges, zöld padkánál pedig csak korlátozott ideig lehet parkolni.
- Az autópályán vannak "Fast lane"-ek, ezek fizetős sávok, érdemes kikerülni őket (a GPS-ből ki kell venni a pipát a fizetős utaktól).
- A "Carpool lane"-ek pedig azoknak az autóknak fenntartott sávok, amikben egynél több ember ül. (Mi a biztonság kedvéért ezeket sem használtuk.)
- Ehhez nem volt szerencsénk, de olvastuk: A rendőr csak "úgy" nem igazoltat. Ha megállít, akkor nagy valószínűséggel valamit rosszul csináltál és meg is fog büntetni. Ha utánad megy és villog, állj meg, ne szállj ki az autóból. Húzd le az ablakot és tedd a kezed a kormányra.
Ha a fentieket megszokjuk, nem lesz nehezebb a közlekedés Los Angelesben sem, mint itthon. Kicsit több a sáv és bonyolultabbak a csomópontok az autópályán, de meg lehet szokni.
Los Angeles-i szállásunknak egy belvároshoz közeli háromcsillagos hotelt választottunk. Ami fontos volt a döntésnél: parkoló, wifi, reggeli. Ár-érték arányban ez a szálloda tűnt a legjobb választásnak és nem is csalódtunk benne. A szoba jól felszerelt, tágas, kényelmes volt, a reggeli ugyanakkor lehetett volna bővebb választékú.
Ezen az estén viszonylag későn értünk a szállodába, ráadásul az időzónák miatt már több, mint 24 órája talpon voltunk, ezért inkább egy kiadós alvás mellett döntöttünk 😴, hogy a következő napokban frissen fedezhessük fel az angyalok városát.
