Utazni jó! Olcsón még jobb! Tippek, élmények több, mint 50 országból! Add a könyvjelzőidhez: anetkukaca.hu
Friss ajánlatok naponta többször Facebookon, kövess minket! fb.com/anetkukaca

2018. február 18., vasárnap

5 nap Marokkóban (1. rész)

A tavalyi év egyik fapados szenzációja, hogy mindkét nagy cég indított járatokat Budapestről Afrikába, Marokkóba, ráadásul remek áron. A Ryanair Marrakeshbe, a Wizz Agadirba repül.  Marokkó már régóta szerepel a bakancslistánkon, nem is haboztunk a jegyvásárlással. Wizzel utaztunk, 15.000 Ft volt a retúrjegy, ennyiért kihagyhatatlan!

Voltunk már Afrikában (Tunézia, Egyiptom), de azóta eltelt majdnem 10 év. Utazási irodával szervezett utakon vettünk részt, ezért csak a látványosságokat néztük meg, a helyiek életébe nem láttunk bele. Marokkó viszont egészen biztonságosnak és civilizáltnak tűnt egy kisgyerekkel történő egyéni utazáshoz.

A Wizzair járata délután indult, estére ért ki Agadirba. A határellenőrzés kissé körülményes és lassú, egy adatlapot ki kell tölteni és kivárni a hosszú sort a beléptetéshez. Fotóznak, pecsételnek, nagy a szigor. Az ellenőrzés után érdemes pénzt váltani, több pénzváltó és bankautomata is van a reptéren, de ne a csomagkiadó szalagoknál váltsunk, hanem már kinn a csarnokban, jobb az árfolyam.

A reptérről a városba taxival jutottunk be, aminek a normál ára 200 dirham (1 dirham = 30 Forint). Mindenképpen az indulás előtt kell kialkudni az árat, így tuti nem vernek át. Ez egyébként mindenre igaz Marokkóban. Alkudni kell és előre! Az útlevél-ellenőrzésről szinte utolsónak jöttünk ki, már csak egy árva taxi várakozott. Nem voltunk túl jó alkupozícióban, kénytelenek voltunk elfogadni a 250 dirhamos árat. Az út kb. 30 km és több, mint fél óra, nem olyan rossz ár ez.

Szállodák piszok olcsón is vannak, de törekedtünk négycsillagos, legalább reggelit biztosító hotelt foglalni. Bookingon foglaltunk, erre a hotelre esett a választásunk. Háromnegyed tízkor érkeztünk meg, este 10-ig volt büfévacsora, úgyhogy először oda indultunk. Kedden és pénteken marokkói estet tartanak, helyi ételekkel, pont kifogtuk. A 10 eurós árért rengeteg zöldséges étel, saláta és száraz sütemény volt, de húsételből már csak mini kolbászka jutott, azért éhen nem maradtunk. Érdekesség, hogy csak magyarok voltak az étteremben, gondolom ez azért nem sűrűn fordul elő :)) A szoba, szép, tiszta és a wifi is működött. A reggeli kifejezetten jó volt: nagy választék, látványkonyhán készült tojásételek, palacsinta és frissen facsart narancslé.



Reggeli után indultunk is tovább Marrakeshbe. A buszpályaudvarra taxival mentünk. Jópár busztársaság üzemeltet járatokat, de csak a CTM és a Supratours felel meg az európai színvonalnak, nem érdemes más társasággal utazni. Online, előre csak helyi bankkártyával lehet jegyet venni. A pályaudvaron egyből kaptunk jegyet (110 MAD/fő) a 10 perc múlva induló CTM buszra. Állítólag hétvégén érdemes legalább egy nappal előre megvenni a jegyet, mert elfogyhatnak a helyek. A busz szinte végig autópályán ment, valamivel több, mint 3 óra volt az út, egyszeri pisiszünettel. A távolban látszódtak az Atlasz havas hegytetői.



Marrakeshbe dél körül érkeztünk, a buszpályaudvar a vasútállomástól 5 perc sétára található. Szállodánk is itt volt, ami egyébként az egyik legmodernebb környék a városban, még Nyugat-Európában is elmenne. Új, szépen karbantartott épületek, napkollektorok, közbringarendszer, egyformára nyírt narancsfák, nyugati üzletek (H&M, Zara...), gyorsétteremláncok...
A szállodai szobánk modern, nagy és erkélyes, a reggeli pedig bőséges. Becsekkolás után egyből indultunk is a város felfedezésére.



Gyalog közelítettük meg a várfallal körülvett medinát (óvárost), kb. 15-20 perces sétával. Útközben betértünk a Cyber Park nevű kertbe, ahol szépen gondozott, különleges növényeket láthattunk. A városban sok helyen vannak ilyen szép, igényes kertek kialakítva, némelyik fizetős, ez viszont ingyenes, a helyi mobilcég tartja fenn. (A Cyber Parktól nem messze van egy Carrefour üzlet, ahol európai környezetben lehet élelmiszereket vásárolni.)



A parkból kijövet már láttuk is Marrakesh szimbólumát, a Koutoubia mecset 77 méter magas minaretjét. A mecsetbe sajnos csak muszlimok léphetnek be, ezért kívülről néztük meg. A mecset előtt napelemes műpálma pad, amelybe mobiltelefonon töltők vannak építve, mondom én, hogy tiszta nyugat. A mecset előtt van egy frissen facsart gránátalmalé árus, nagyon finom, ki ne hagyja senki!




A mecsettel szemben található a város fő látványossága, a Jemaa el-Fnaa, vagyis a Lefejezettek tere. A nevében rejlő szokással már régóta felhagytak, de ennek ellenére legyünk nagyon figyelmesek a téren: nappal kígyóbűvölők, majomidomárok, hennakészítők lepik el. Mindenki a turistákra hajt, vagyis az ő pénzükre. Elég agresszívek, levakarhatatlanok. Ha fotózzuk őket, szigorúan előre állapodjunk meg az árban, akkor békén hagynak.
Frissen facsart narancslét vagy gránátalmalét csak olyan helyen szabad venni, ahol látható, ahogyan készítik. A téren nagy kocsikból árulják, a pult alatt készítik és sem a színe, sem az íze nem olyan, mint amit előttünk facsartak. Meg sem ittuk.




A tér mögötti soukban (piacon), már más a helyzet. Itt csak a "szokásos" arab vendégszeretettel találkoztunk, nyoma sincs a túlzott tolakodásnak, persze azért el akarnak adni mindent, de sokkal kulturáltabban. A marrakeshi souk hatalmas és gyakorlatilag mindent lehet kapni. Fűszerárus, bőrkészítő, szőnyeges, lámpakészítő... szépen megfér egymás mellett. A piac szűk sikátoraiban érdemes hosszan elidőzni, kicsit eltévedni és átadni magunkat a kellemes fűszerillattal átszőtt hamisítatlan arab piac hangulatának. Vigyázzunk, mert bár autókkal nem lehet behajtani a sikátorokba, de motorral igen. Legyünk óvatosak, ugorjunk el a motorosok elől, ahogy a helyiek is teszik.









A piacon eltöltött néhány kellemes óra után már sötétben tértünk vissza a Jemaa el-Fnaa térre. A tér ekkor már teljesen más arcát mutatta: kígyók és majmok helyett rengeteg mobil étterem állította fel a sátrát, mindenhol frissen készült ételeket kínáltak. Szépen sorakoztak a főtt birkafejek egymás mellett. Nem a mi műfajunk, úgyhogy nem itt ettünk, de helyiek és turisták is szép számmal fogyasztottak. A látvány viszont kihagyhatatlan!




Következő napunkra kirándulást terveztünk az UNESCO világörökség részeként számon tartott Ait Benhaddou erődjéhez és Ouarzazate-ba, ahol számos hollywoodi film is készült. A szervezett kirándulást a Happy Morocco Tours-on keresztül foglaltuk, Mónival magyarul tudtunk emailezni, ráadásul a legolcsóbb árat is ők adták. A kirándulást magát nem a magyarok bonyolították, egy helyi utazási iroda kisbusza jött értünk a szállodához és vitt a gyülekezőhelyre. Itt egy kis várakozás után sajnos közölték velünk, hogy a célpontunkhoz nem fogunk eljutni, mert az Atlasz-hegység 2260 m magas Tizi n’Tichka hágóját az 50 éve nem látott hideg időjárás és havazás miatt lezárták. Helyette felajánlottak egy túrát egy vízeséshez, de azzal nem éltünk, így korrektül visszaadták a teljes befizetett összeget és visszavittek a szállodánkhoz.

A felszabadult napunkat Marrakesh felfedezésére szántuk. A szállodából taxival terveztünk eljutni a Bahia Palotához, azonban a taxis kiváló üzleti érzékkel rábeszélt minket egy tevegelésre és kivitt a város szélére, ahol egymás mellett sorakoztak az erre a célra összegyűlt szolgáltatók. Természetesen "a legolcsóbbnál" állt meg a sofőrünk, nem is gondoltuk ezt másként :)) Kb. 40 percet ültünk a tevék hátán egy szép pálmaligetben, miközben a hajcsárok elég jó fotókat készítettek rólunk a fényképezőnkkel. Abszolút jó volt és megérte!
Sofőrünk, látván a bennünk rejlő üzleti lehetőséget, még egy "grátisz" argán olaj és kozmetikai üzletbe is elvitt minket, ahol a különböző csodaszerekről hallhattunk tájékoztatót egy kellemes mentatea társaságában. A termékek nem olcsók, de a gyönyörű frizura, a selymes bőr és az örök egészség reménye kárpótol az otthagyott dirhamokért :))



A fenti állomások után sikerült eljutnunk az eredeti úticélunkhoz, a Bahia Palotához. A 19. századi, mór stílusban készült épület nevét egy háremhölgyről kapta, a szultán egyik nagyvezíre lakott itt. A palota ma már teljesen üres, de a gyönyörű mozaikok, aprólékosan kifaragott dekorációk és a szép kertek simán megérik a 10 MAD-os belépődíjat.








Innen gyalog folytattuk utunkat a következő látnivaló, a Saadi sírok (Tombeaux Saadiens) felé. Belépő itt is 10 dirham. Az 1557-ben épült mauzóleumban egy szultáni család tagjai, a kertben pedig a szolgáik vannak eltemetve. A sírokat teljesen befalazták, csak 1917-ben fedezték fel őket újra. Még ma is egy nagyon szűk, falba vágott sikátoron lehet bejutni az épületbe.








Második marrakeshi napunkat még egy kis piacozással zártuk, következő reggel pedig folytattuk utunkat Szavíra felé.

2. rész: folytatás erre