Utazni jó! Olcsón még jobb! Tippek, élmények több, mint 50 országból! Add a könyvjelzőidhez: anetkukaca.hu
Friss ajánlatok naponta többször Facebookon, kövess minket! fb.com/anetkukaca

2018. július 3., kedd

A görög ékszerdoboz: Szantorini

Domboldalon hófehér házak, kék kupolás templomok - mindenkinek ismerős ez a fotó, ha máshonnan nem, hát egy görög termék csomagolásáról. A fénykép Szantorini szigetén készült, amit sokszor neveznek a világ egyik legcsodálatosabb helyének. Hat napos látogatásunk után mi sem gondoljuk másként, ez a hely abszolút "must-see"!

Szantorini eredetileg egyetlen vulkanikus sziget volt, amelyet egy irdatlan erejű robbanás elsüllyesztett és az eredeti kráter nagy részét elöntötte a tengervíz (ezt nevezik kalderának). Így jött létre a mai kör alakú szigetcsoport, közepén a jelenleg is aktív vulkánnal.



Budapestről athéni átszállással, vagy Bécsből közvetlenül tudunk eljutni a szigetre. Mi az előbbit választottuk, Wizz-el repültünk a görög fővárosba, majd másfél nap után a Ryanair éjszakai járatával utaztunk tovább Szantorinire. Ez életünk legrövidebb repülőútja volt, légvonalban 219 km, a repülési idő 30 perc. A repülőjegyeket (időben foglalva) simán ki lehet hozni 30 ezer Forint környékén.

Szállás:
Szantorni nagyon felkapott üdülőhely, ennek megfelelően rengeteg szálláshellyel rendelkezik, amelyek meglehetősen drágák. A sziget érdekessége, hogy domborzatilag "ferde", vagyis a félkör alakú fősziget belső oldala egy meredek, kb. 400 m magas sziklafal, ennek a tetején fekszenek a látványos városkák: Fira és Oia. Rövidebb időre érkező és elsősorban a látnivalókat kereső turistáknak ez az ideális szálláshelyszín, de nagyon vastag pénztárca szükséges hozzá.
A sziget külső, lankás oldalán üdülővároskák vannak (Perissza és Kamari) a szokásos görög tengerparti tavernákkal, parti sétánnyal, mozgalmas élettel. Nekünk Kamari jobban bejött, mint Perissza. Mindkét helyen fekete, aprókavicsos tengerparton lehet strandolni, a náddal borított napernyők és napágyak pedig többnyire ingyenesen használhatóak, amennyiben a partszakaszhoz tartozó étteremben fogyaszt az ember. A tenger mindkét helyen néhány lépés után mély, gyerekes családoknak nem feltétlenül ideális, a szállásárak pedig elég húzósak.

Perissza:



Kamari:


A mi választásunk szállás szempontjából Monolithos falucskára esett. A hely családosoknak és a totális nyugalomra vágyóknak ideális. A falu gyakorlatilag egy szállodából, két tavernából, egy szupermarketből, egy kávézóból és néhány házból áll. Az egész szigeten itt a legklasszabb a tengerpart: fekete homokos (nem kavicsos), sekély, lassan mélyülő, ennek megfelelően már júniusban is kellemes hőmérsékletű a víz és még csak tömeg sincs. A napernyő két darab napággyal 10 EUR/nap. Az egyetlen szálláshely pedig egészen kiváló, az ott-tartózkodásunk alatt teljesen beleszerettünk: nagyon modern, dizájnos, minimalista berendezésű, de kényelmes szobák, feszített víztükrű medence, minőségi, bőséges, svédasztalos reggeli. A személyzet rendkívül barátságos és segítőkész, nagyon családias a hangulat. A szállásért júniusban 70 Eurót fizettünk éjszakánként, ami igen jónak mondható. Bár a booking szerint a szállás csak kétcsillagos, de ennél sokkal, de sokkal rosszabb négycsillagos szállodában is aludtunk már. Maximálisan ajánljuk!

Monolithos:





Közlekedés:
Egyértelműen az autóbérlést javasoljuk. Számtalan szolgáltatónál lehet reptéri felvétellel és leadással kocsit bérelni. Autóval kényelmesen be lehet járni a sziget egészét, nem kell alkalmazkodni a viszonylag ritkán járó és zsúfolt buszokhoz. A közlekedés elsőre "görögös"-nek tűnik, de meg lehet szokni. GPS szükséges és érdemes csak a szélesebb utakat használni. Sok a 30-as, 40-es tábla, viszont ezeket senki sem tartja be, a hegyi szerpentineken mondjuk sokkal többel nem is lehet közlekedni. Ott tartózkodásunk alatt sem rendőrt, sem traffipaxot, sem balesetet nem láttunk. Sokan quadokkal vágnak neki a szerpentineknek, jelentősen feltartva a forgalmat és szénné égetve magukat a nyári napsütésben.




Látnivalók:

Oia: a sziget északi csücskében helyezkedik el az ikonikus kis falu és tényleg olyan mint a képeslapokon. A szűk sétálóutca gyönyörűen karban tartott, a vakítóan hófehér falakat folyamatosan takarítják, rend és tisztaság uralkodik a sok turista ellenére is. Az egész falu olyan, mintha egy profi dizájner-csapat tervezte volna a hagyományos görög épületeket ötvözve a legmodernebb lakberendezési tárgyakkal. A domboldalon lefelé egymásba fonódnak az igényesebbnél igényesebb szállások és meseszép panorámával rendelkező kávézók, éttermek. Az árakban természetesen benne van a kilátás is, minden rettentően túlárazott. Egy főétel 30 EUR-nál kezdődik, de ha nem ragaszkodunk a panorámához, akkor egy utcával beljebb 10 EUR-ért is megkapjuk ugyanazt (a mi kedvenc gyrosunkat a PitoGyros nevű helyen készítették).
A falu csücskében napnyugtakor hatalmas tömeg gyülekezik, hogy a tengerbe bukó napot megcsodálja és lefotózza. Tényleg lenyűgöző a látvány és ezt a turisták szokás szerint meg is tapsolják. A legjobb helyekre érdemes időben érkezni, különben csak az előttünk állók hátát tudjuk fotózni. Általánosságban is elmodható, ha valaki kínai csoport-mentes fotókat szeretne készíteni, annak a reggeli órákban kell idelátogatni, amikor a turista-horda még alszik.




















Fira: a sziget (Thira) fővárosa és egyben legnagyobb városa. Elhelyezkedésében hasonlít Oia-hoz, az épületek azonban egy fokkal hagyományosabbak. A kilátás szintén gyönyörű, innen lehet a legjobban megcsodálni a középső, aktív vulkán szigetét, illetve a városka alatti öbölben horgonyozó luxushajókat. A szűk sikátorok felfedezése után mindenképpen látogassuk meg a város alatti régi kikötőt. A meredek sziklafal leküzdésére három lehetőségünk adódik: a közel 600 lépcsőn mi magunk lesétálhatunk, ugyanezt a távot 6 EUR-ért szamárháton vagy öszvérháton is megtehetjük. A csacsitaxi igen népszerű, de mi nem lelkesedtünk érte, nem túl jókat olvastunk az állatok körülményeiről, némelyik ráadásul elég csökönyösnek is tűnt. A leggyorsabb és legkényelmesebb lejutási mód a telekabin, amely szintén 6 EUR-ért kb. 5 perc alatt lerepít a kikötőbe.
A kikötőből hosszabb-rövidebb hajókirándulásokon vehetünk részt. Mi a három órás, 20 EUR-os útra fizettünk be, ez minden nap 11 és 14 órakor indul. A program keretében szép vitorláshajókkal először a vulkánszigetre visznek el, ahol az egyórás szabadidőben felkaptathatunk a hegy tetéjére, ahol ma is forró gőz tör fel a földből. Ezért a látványért meg kell küzdeni, a hőségben a murvás hegyi utakon kutyagolni felfelé embertpróbáló feladat. A hajóút következő állomása kevésbé fárasztó: a vulkánsziget mögötti kisebb sziget tövében horgonyoz le a hajó, majd a vízbe ugrálva és a partra kiúszva élvezhetjük a vízből feltörő forró források jótékony hatását. Az okkersárga színű víz nem túl bizalomgerjesztő, de fázni nem fogunk benne! A bevállalósabbak a testüket iszappal is bekenhetik, amely a bőrre gyakorolt jótékony hatás mellett mókás látványt is kölcsönöz nekik. Az úszkálás után a hajó visszavisz minket a régi kikötőbe, ahol a korábban említett módokon juthatunk vissza Firába.

Fira:













Hajókirándulás:











Pyrgos: a sziget közepén helyezkedik el a legmagasabban fekvő város, a korábbi főváros. Oia-hoz és Firához hasonló labirintusos belvárossal, fehér házikókkal és szépséges templomokkal, klassz kilátással és sokkal kevesebb turistával. Autóval könnyel megközelíthető, kár lenne kihagyni.




Borászatok: a szigeten közlekedve mindenhol pici, guggon ülő szőlőbokrokat látni. A csak itt használatos termelési technika azért alakult ki, hogy védjék a tőkéket az állandóan szeles időjárástól. A híres szantorini borászatok közül jónéhány saját látogatóközponttal is rendelkezik, mint például a Santo Wines vagy a Venetsanos Winery. Mi részünkről inkább maradunk a szintén helyi Crazy Donkey kézműves söröknél.

A sziget déli csücske: híres látnivalókban ugyan nem bővelkedik, de van itt egy elég jól kinéző világítótorony és a szigetre nyíló panoráma is elég látványos, napnyugtakor pedig még inkább. Megér egy kis kiruccanást. A közlekedési viszonyokra jellemző, hogy az Oia - világítótorony (a sziget két vége) közötti távolság 25 km, autóval valamivel több, mint egy óra alatt lehet eljutni.



Végezetül ejtsünk néhány szót a repülőtérről, amely egyáltalán nem méltó a szigethez. Pici, zsúfolt, koszos és alig lehet szolgáltatásokat igénybe venni. A helyzeten némileg enyhített a nyitott emeleti terasz és a foci vb közvetítés. Feltételezhetően sokkal kisebb forgalomra tervezték, de ez összességében elmondható az egész szigetről. Egyre több és több turista számára válik elérhetővé, kiváncsian várjuk, hogy a jelenlegi trendnek megfelelően a jövőben vezetnek-e be korlátozásokat, hogy megőrizzék eredeti formájában ezt az ékszerdobozt.