Turistaként Belgrádban



Olyanra szántuk rá magunkat, amire viszonylag kevesen: eltöltünk egy hétvégét Belgrádban. Valljuk
be, Belgrád nem egy turistaparadicsom, Eiffel-torony szintű látványosság nincs ott, fotózkodó kínai turistacsoporttal sem találkoztunk!

Pénteken, munka után indultunk, hiszen Belgrád a határtól csak 2 óra autóútra van. Vendégmunkás időszakban érdemes a határ előtt az autópályáról letérni és a régi röszkei (Röszke2) határátkelőt választani (csak 7 és 19 óra között van nyitva!), itt jópár percet, akár órát megspórolhatunk!
A határ után végig autópályán tudunk hajtani, de vigyázzunk, a sebességhatár Szerbiában 120 km/h és a szerb rendőrök nem viccelnek, ha traffipaxról van szó. Oda is, vissza is belefutottunk, leginkább felüljáró alatt, bokorból lőnek, így esély sincs a fékezésre. Ha már látjuk, akkor mindegy! A fotózó rendőr után az autópályát lezárják, mindenkit egy pihenőhelyre terelnek ki, ahol 3-4 autónyi zsaru válogatja ki a gyorshajtókat. Szerbiában autópálya-matrica nem kell, Belgrádig összesen 2 fizetőkapu van. Az elsőnél csak kártyát kell húznunk, a másodiknál pedig kifizetni a 2,5 EUR útdíjat. Innentől már egyenes az utunk a fővárosba. A bevezető úton a repülőtér mellett megyünk el, ezt nézzük meg jól magunknak, mert innen gyakran vannak a magyarországinál lényegesen olcsóbb repülőjegyek, amiről Facebook oldalunkon rendszeresen beszámolunk.

Mire beértünk a városba, eléggé besötétedett, így egy gyors vacsora után a szállodánk felé vettük az irányt. Belgrádban vannak nagyon jó szállodák, viszonylag jó áron, de mi inkább egy külvárosi nevetségesen olcsó szállodát választottunk. Háromcsillag, 30 EUR/éj büféreggelivel, korrekt szobával, zárt parkolóval, wifi-vel. A szálloda teljesen rendben volt, nem lehetett panaszunk rá!

A szombati reggelink után elindultunk a belvárosba. Az autót az utcán nem szerettük volna hagyni, inkább a nándorfehérvári vár (mai nevén Kalemegdan) zárt parkolójában tettük le, a parkolási díj óránként 80 RSD (kb. 200 Ft), bankkártyával fizethető. Ezután megkezdtük gyalogos városnézésünket: ha már úgyis ott voltunk, akkor a felfedeztük a várat. Senki ne egy Budai vár típusú látványosságot képzeljen el, inkább egy Városliget + Sümeg vára kombót: ez a hely a belgrádiak kedvenc piknikező helye, hatalmas parkokkal, illetve klasszikus várfalakkal. A várba belépő nincs, de a várban vannak múzeumok, gyerekeknek dínópark, azok viszont fizetősek. Ahogy a kapun beérünk, rögtön a Hadtörténeti Múzeum által kiállított tankokba, harckocsiba, torpedókba botlunk bele. Ezeket végignézhetjük ingyenesen. A várban befelé haladva ismét egy parkba jutunk, itt található a magyar nyelven is olvasható kőtábla, amely Hunyadi Jánosnak és várvédőinek állít emléket, akik 1456-ban hősiesen védték "Belgrád várát". Majd felmehetünk a várfalra, ahonnan impozáns kilátásban lehet részünk az alsó várra illetve a Száva és Duna torkolatára. Nézzük meg még a 14 m magas Győztes szobrát is. Ne hagyjuk ki a Zindan kaput sem, amely 1456 óta változatlan formában áll ott.




A vár felfedezése után a sétálóutcán (Kneza Mihaila) Belgrád belvárosa felé vettük az irányt. Az utca Belgrád Váci utcája elegáns (nyugati) üzletekkel, kávézókkal. Ami szembetűnő, hogy turisták helyett helyiek népesítik be, ők töltik meg az éttermeket is. Sétánk közben egy süteményre üljünk be valahova, érdemes. A sétálóutcán végigérve, a Moszkva Hotelnél találjuk magunkat. Jó tudni, hogy a zöld tetős épületet Zsolnay kerámiák díszítik. A szálloda után folyattuk utunkat a szerb parlament felé. A parlament lényegesen kisebb és szerényebb, mint amihez mi vagyunk szokva, de a maga nemében nem csúnya. A parlament után kb. 1 km-es sétával értük el az általam leginkább várt "látványosságot".



A Kneza Milosa és a Nemanjina utak kereszteződésében található az elmúlt évek szerb háborújának emléke: egy, a NATO által 1999. áprilisában lebombázott és azóta változatlanul hagyott épület, a korábbi honvédelmi minisztérium. A belgrádi szóbeszéd szerint az épületet azért nem újítják fel, hogy emlékeztessék a Nyugatot, hogy mit tettek az országukkal. A lebombázott romok több, mint 15 éve állnak a belvárosban, pont szemben a szerb kormány épületével és a külügyminisztériummal, ahová elég sok külföldi politikus érkezik. Elgondolkodtató...


A Nemanjina úton folytattuk sétánkat a Szent-Száva templom felé. A Szent Száva templom a legnagyobb ortodox templomépület a világon. A szerb ortodox egyház alapítójának szentelték. A templom építése 1985-ben kezdődött és 2004-re nagy részét befejezték, de a belső még mindig nem készült el teljesen, így gyakorlatilag üres belülről. A templom 91 m hosszú és 81 m széles, 70 m magas, a kupoláján lévő aranyozott kereszt plusz 12 m. Alapterülete 3.500 m2.


Gyalogos utunk térképen: http://bit.ly/2ciyUDn

Mivel elég sokat gyalogoltunk, nem volt kedvünk visszasétálni, így fogtunk egy taxit, amivel visszavitettük magunkat a várba, az autónkhoz. Szerbiában a taxik lényegesen olcsóbbak, mint nálunk, így az utat 1.000 Ft alatt megúsztuk. A fárasztó nap után már csak egy jó vacsorára vágytunk. Elmentünk Belgrád bohém negyedébe, a Skadarlia negyedbe, hogy kipróbálhassuk az igazi szerb konyhát. A hangulatos étterem teraszán természetesen pljeskavicát rendeltünk, amiben nem kellett csalódnunk :)) A pincérek nagyon kedvesek voltak amikor megtudták, hogy magyarok vagyunk, természetesen előadták nekünk a teljes magyar szókincsüket (ko-szo-nom, jonapot-kivanok), valamint megtudtuk, hogy mely városokban jártak Magyarországon :))


Vasárnap délelőttre már csak plázázást terveztünk, amikből Belgrádban is van bőven: az Usce Shopping Centert és a Delta City-t néztük meg. Ez utóbbi nekem jobban tetszett, bár ebben nem én vagyok a szakértő a családban. Mindenesetre mindkettőben egy dolog volt közös: drágák! Ugyanazok a boltok, ugyanazokat az árukat kb. 20%-kal drágábban árulják, mint nálunk. Döbbenetes, nem erre számítottunk! Így aztán csak rizses csokival és egyéb édességekkel pakoltuk meg a csomagtartót, mert azok tényleg jobb árban vannak.

Összességében Belgrádban nem unatkoztunk, látnivaló is akadt bőven, de azért visszakanyarodnék az első mondatomhoz: Belgrád nem turistaparadicsom. Egy hétvégét megért, aki szereti a szerb konyhát, annak pedig erősen ajánlott!


Ha tetszett, lájkold Facebook oldalunkat, ott még több érdekességet találsz: fb.com/anetkukaca

Booking.com