Az utazásunk szervezését közel egy évvel korábban kezdtük meg. Tavaly augusztus elején, az idei nyári menetrend meghirdetésekor csaptunk le az irreálisan olcsó athéni repülőjegyekre. Először csak egy rövid, júniusi kiruccanásra készültünk, de természetesen a WizzAir módosította a járat menetrendjét és ilyenkor szabadon módosíthatóvá válik a repülőjegy. Éltünk is vele, így lett a pár napos júniusi városlátogatásból egy 9 napos, júliusi görög szigettúra!
Korán reggel indult a repülőnk Athén felé, ahol útközben felülről megcsodálhattuk az Olymposzt, Szkiathost, Athén belvárosát, valamint Pireuszt is. Jó kis repülős "városnézés" volt! Azt nem mertük bevállalni, hogy a repülés napjára vegyük meg a kompjegyeket, ezért foglaltunk szállást egy éjre a pireuszi kikötőtől pár lépésre, a napot pedig a számunkra már jól ismert athéni látnivalók újralátogatásával és a görög életérzés felvételével töltöttük el: Syntagma tér, őrségváltás, National Garden, Olimpiai Stadion, Hadrianus diadalív, Akropolisz, Agóra, Monastiraki, Plaka, Ermou utca...
Másnap korán reggel indult a kompunk az első szigetre, Parosra. A kompjegyeket a BlueStarFerries társaságnál vásároltuk még az év eleji akcióban, de így is kb. a repülőjegyünk árának a dupláját fizettük érte. A komp lenyűgöző méretű, ahol a több emeletnyi garázs felett bárok, éttermek, hatalmas fotelek és kanapék biztosítják a kényelmes utazást. A 4 órás út gyorsan el is repült, majd a komp hátsó rámpájának lenyílása után meg is pillantottuk Paros hófehér házacskáit, valamint kék kupolás kápolnáit. Megérkeztünk!
Paros fővárosában, Parikián foglaltunk szállást, így a kikötőből kényelmesen elsétáltunk a szállásunkra és egy órán belül már a városka szélén lévő gyönyörű strandon pancsoltunk. A július eleji forrróság miatt a város felfedezését a késő délutáni, esti órákra hagytuk. A város szűk, fehérre meszelt utcácskái hívogatóan kanyarogtak a kikötőből felfelé, tele apró üzletekkel, virágos erkélyekkel és kék zsalugáteres házakkal – pont olyan volt, mint amilyennek a képeslapokon elképzeltük. Sétáltunk a hangulatos belvárosban, beültünk egy sütire egy árnyékos kis térre, majd meglátogattuk a híres Panagia Ekatontapyliani templomot – azaz a „százkapus” templomot –, amely lenyűgöző történelmével és nyugalmával teljesen elvarázsolt. Parikiának különleges ritmusa van: egyszerre élénk, mégis nyugodt, tele van élettel, de sosem túlzsúfolt. Tökéletes első állomás volt a szigeteken, és már az első nap után tudtuk, hogy jó helyre érkeztünk.
A parosi tartózkodásunk második estéjén átbuszoztunk a sziget északi részén fekvő Naoussába. Ahogy lesétáltunk a kikötő felé, lassan elénk tárult a városka varázsa: hófehér házak szorosan egymás mellett, színes ablakkeretek, keskeny utcák, melyeken apró boltok és stílusos bárok sorakoznak – mindez a tengerre nézve. A híres kis halászkikötő, a régi velencei erődromokkal, egészen mesébe illő látványt nyújtott. A csónakok békésen ringatóztak, a víz tükörsima volt, és a fények narancstól rózsaszínig játszottak a víz felszínén. A kikötőt körülölelő éttermek asztalai egészen a víz széléig kinyúltak, sőt 1-2 helyen még a csónakokon is terítettek. Naoussa nemcsak szép – stílusa van. Elegánsan ötvözi a hagyományos görög falusi hangulatot a kicsit bohém, modern nyári éjszakák pezsgésével.
A harmadik parosi napunkra egy délelőtti hajókirándulást terveztünk a szomszédos Antiparosra, azonban ez a kis sziget annyira elvarázsolt minket, hogy az egész napunkat ott töltöttük. Amikor kikötöttünk Antiparoson, rögtön szembeötlött a sziget nyugodtabb, eldugottabb jellege. A falu békés, barátságos és egyszerű. Fehér házikók, kék ablakkeretek, virágzó murvafürtök, és a lassú, ráérős ritmus. Itt senki sem siet sehova. A sziget valahogy minden zajt kizárt – csak a szél, a sirályok és a víz zúgása volt hallható. Nem véletlen, hogy itt választott magának Tom Hanks egy villát az elvonuláshoz. A délutánt Antiparos sziget túloldalára átsétálva egy csendes, ám annál szebb öbölben töltöttük fürdőzéssel. Este komppal utaztunk vissza Pountába, onnan pedig busszal Parikiába.
Másnap kompra szálltunk és egy egyórás utazás után megérkeztünk Naxosra, ahol szintén három éjszakát töltöttünk. Már a kikötőben várt minket a szállásadónk, hogy átvigyen a szomszédos faluba, Agia Annába. Ez a partszakasz nyugodt volt, homokos strandjával ideális hely a pihenéshez. A délutáni pancsolás után nem bírtunk sokáig a szálláson maradni – visszabuszoztunk a fővárosba, Chorába, vagyis Naxos városába. Ahogy közeledtünk, a város már messziről lenyűgözött: a domboldalra épült házak, a föléjük magasodó velencei vár, és a tengeröbölben álló, naplementében ragyogó Portara mind lenyűgöző látványt nyújtottak. Első utunk természetesen a Portarához vezetett – ez az ókori Apollón templom kapuja a város jelképévé vált. Egy kis földnyelven áll, mintha a tengerből nőne ki, és a naplemente fényeiben szinte világít.
A város maga egy igazi görög labirintus: szűk utcácskák, fehérre meszelt falak, kék ajtók, rejtett kis udvarok, és minden sarok után egy újabb kis bolt vagy kávézó. Felfelé sétáltunk a Kastro, vagyis a velencei erőd felé, ahol a középkori hangulat teljesen magával ragadott. Az épületek falaiból árad a történelem, és minden utcasarok mintha egy meséből lépett volna elő. Naxos városa számunkra a görög szigetek esszenciája volt: múlt és jelen egyszerre van benne. Egy hely, ahol egy estén belül átsétálhatsz ókori romokon, középkori utcákon és modern tavernákon, miközben a tenger végig a háttérben susog.
Második napunkon úgy döntöttünk, hogy egy szervezett egész napos kirándulással fedezzük fel Naxos szigetét. Korábban már használtuk néhány program lefoglalására a GetYourGuide weboldalt, amelyek idén tavasszal egy 100 euró értékű kuponnal leptek meg. Ez pedig pont elég volt a 4 fős kirándulás lefoglalásához.
Az első megállónk Demeter temploma volt – ez az i.e. 6. századból származó, gyönyörűen felújított márványépület egyszerre volt lenyűgöző történelmi emlék és békés, nyugodt hely. A vezetőnk izgalmas részleteket mesélt az istennőről és az ókori mezőgazdasági hagyományokról, amelyek szorosan kötődtek a sziget életéhez. Ezután egy olívaüzemet és egy fazekasműhelyt látogattunk meg, majd hangulatos kis falucskák következtek. Halki csendes, idilli, a régi idők hangulatát őrzi – mintha megállt volna benne az idő. A programunk egyik csúcspontja Apiranthos volt – ez a hegyi falu kőből épült házaival és márvánnyal borított utcáival teljesen egyedi karaktert képvisel.
Délután megálltunk egy gyors fürdőzésre Apollonas faluban, majd megnéztük a híres Apollonas Kouros szobrot, ami egy hatalmas, kb. 10,5 méter hosszú, fekvő ókori márványszobor, amely valószínűleg egy istenséget – talán Apollónt vagy Dionüszoszt – ábrázolta volna. A szobor sosem készült el, valószínűleg megrepedt szállítás közben vagy faragás alatt, így ott maradt, ahová a kőbányából kivésték.
Az utolsó napunkat pihenéssel, fürdőzéssel és tengerparti andalgással töltöttük Agia Annában. Kellett is a feltöltődés, mert másnap komp várt ránk vissza Athén felé.
Az utolsó éjszakánkat ismét Athénban töltöttük – egy búcsúsétával zártuk a körutazást –, majd másnap reggel elindultunk hazafelé a repülővel, tele napfénnyel, tengerzúgással és sok-sok szép emlékkel!