Amikor lefoglaltuk a népszerű „Különleges szálláshelyek Magyarországon” gyűjteményünkből kinézett Bucka-Lakot, még nem sejtettük, hogy a hétvége egy igazi felfedezőkalandot tartogat számunkra. Úgy indultunk neki, hogy kipróbáljuk a különleges szállást, de végül bebarangoltuk Északkelet-Magyarország eddig számunkra ismeretlen, ám annál csodálatosabb látnivalóit. A teljesség igénye nélkül: középkori vár, mesebeli pincesor, rejtett tengerszem, világrekorder függőhíd, kisvasút és libegő vártak ránk – és minden állomás tartogatott valami meglepetést.
Dél körül érkeztünk meg első állomásunkhoz, Boldogkő várához. Már messziről lenyűgöző látványt nyújtott, ahogy a hegy tetején, sziklára épülve magasodott a táj fölé. Bár sokan az ikonikus, insta fotókon gyakran visszaköszönő híd miatt keresik fel, hamar kiderült, hogy a vár sokkal több ennél. A kapun belépve azonnal visszacsöppentünk a középkor világába: a berendezett termek, a korabeli hangulatot idéző kellékek és a kínzókamra titokzatos, kissé hátborzongató légköre mind hozzátett az élményhez. A fegyverteremben még a kardokat és páncélokat is kézbe lehetett venni, ami különösen izgalmas volt. A lovasbemutató látványos és lendületes program volt, de a legemlékezetesebb számunkra mégis a középkori tájszólással beszélő "várúrhölgy" maradt, aki humorral és színes történetekkel varázsolta élővé a múltat.
A következő állomásunk a Kőporosi pincesor volt Hercegkúton. Ez a hely önmagában is egy mesebeli világ: a domboldalba vájt háromszög alakú pincék sajátos hangulatot árasztanak, mintha egy régi időkből itt felejtett faluba csöppentünk volna. A csend, a béke és a táj különlegessége magával ragadó volt. Nem tudtunk ellenállni, így vettünk egy üveg bort, hogy estére is megőrizzük kicsit a hely ízét és hangulatát. A falu másik végében, a szemközti dombon egy nagyon hasonló pincesor, a Gombos-hegyi pincesor helyezkedik el, amelynek meglátogatása szintén nem hagyható ki, ha a környéken járunk.
Innen a Megyer-hegyi tengerszemhez vezetett az utunk. Már maga az odajutás is élmény volt: a Ciróka Pihenőparktól buggyval indultunk neki a terepnek, ami igazi kalandnak bizonyult, ahogy a közel 1 km hosszú patakmederben zötyögtünk és a táj lassan feltárult előttünk. Felsétáltunk a kilátóhoz, ahonnan lenyűgöző panoráma tárult a szemünk elé – hegyek, erdők és a környék varázslatos látványa. Ezután leereszkedtünk a kanyon aljára, ahol a tükörsima vízfelülettel csillogó tó fogadott bennünket. A hely atmoszférája egyszerre volt titokzatos és megnyugtató, igazi rejtett kincs. Visszafelé már gyalog indultunk neki az erdei ösvénynek, amely vadregényes tájon vezetett végig.
A nap végére érkeztünk meg Szabolcsveresmartra, a szállásunkhoz, a Bucka-Lakhoz. Már az első pillanattól kezdve éreztük, hogy ez egy igazán különleges hely. A közvelenül a Rétközi-tó partján, a domboldalba vájt buckákban modern, mégis természetközeli szobákat alakítottak ki, ahol csend és nyugalom, valamint az éjszaka sötétjében a milliónyi csillag vesz körbe. Méltó lezárása volt ennek a tartalmas, élményekkel teli napnak
A második nap programja igazán különlegesnek ígérkezett. Első állomásunk a sátoraljaújhelyi Nemzeti összetartozás hídja volt. A hídhoz vezető 400 méteres kaptató elsőre nem tűnt túl hosszúnak, de ahogy egyre magasabbra értünk, egyre inkább éreztük, hogy nem lett volna butaság a transzferbuszt igénybe venni. A fák között haladva lassan feltárult a világrekord, 723 m hosszú függőhíd, ami a völgy fölött feszült. Már messziről is félelmetesnek tűnt a magassága, és amikor végül ráléptünk, éreztük, hogy bizony nem lesz egyszerű végigsétálni rajta. A szél enyhén meglóbálta, a rácsos padlóján pedig szinte a semmibe lehetett lenézni. A legbátrabbak persze nem hagyták ki az üvegpadlót sem a híd közepén – néhányan elsápadva, mások jókedvűen pózoltak rajta, miközben alattuk mélyen a völgy tátongott. Nem véletlen, hogy tériszonyosoknak tényleg nem ajánlott!
Miután kihevertük a híd okozta stresszt, továbbindultunk Miskolc felé. Következő állomásunk a lillafüredi kisvasút volt, ahol igazi nosztalgiahangulatban robogtunk végig a hegyek között. A vonat ablakából a várost elhagyva szép kilátás nyílt az erdőre, a patakokra és a völgyekre. Lillafüredi megérkezésünk után kipróbáltuk a libegőt is: lassan, csendesen emelkedtünk a magasba, alattunk a fák lombkoronája ringott, távolabb pedig a hegyek vonulatai rajzolódtak ki. Mivel a visszainduló kisvonatunkat lekéstük, így a következő vonatig volt időnk sétát tenni a híres Palotaszálló mellett, ahol a függőkert és a vízesés is lenyűgözött bennünket. A lépcsőzetesen kialakított kertből gyönyörű rálátás nyílt a Hámori-tóra, illetve a vízesésre. A kora esti órákban indultunk haza, az autóban jóleső fáradtság ült rajtunk.
A teljes autós útvonal térképen
KÜLÖNLEGES SZÁLLÁSHELYEK MAGYAROSZÁGON
TITKOS LÁTNIVALÓK MAGYAROSZÁGON