A május 1-i hosszú hétvége kezdetén este landoltunk Cataniában a Wizz Air alig 12.000 Ft-os retúr repülőjegyével. Ennél olcsóbban már csak akkor lehetne eljutni Szicíliába, ha valaki átúszna.
A reptéren egyből a bérelt autónkért indultunk, a Goldcar pultja melletti slusszkulcs kiadó automata felé vettük az irányt. A Key'nGo szolgáltatást választottuk, amihez teljes körű biztosítás is járt, ráadásul sorban állni sem kellett. Pár perc múlva már a kezünkben volt egy vadonatúj, mindössze 12 kilométert futott hibrid Fiat 600 kulcsa. Tutto bene!
Ezután irány a belvárosi szállásunk. A lépcsőház első ránézésre inkább egy olasz thriller díszletének tűnt, de a szoba mindenért kárpótolt: igényes berendezés, makulátlan tisztaság és valószínűleg Catania egyik legszebb kilátása várt minket. A kilátáshoz egy állandóan, olaszosan nyüzsgő tér is járt, de ez egyáltalán nem jelentett problémát. Mire este ágyba kerültünk, a napi programok után olyan mélyen aludtunk, hogy akár egy újabb vulkánkitörést is átaludhattunk volna. A reggeli a szemközti kávézóban egy friss péksüteményből – például egy mini pizzából – és egy italból állt. Mi általában frissen facsart narancslevet választottunk. Soha rosszabbat!
Első reggel egy gyors reggeli után már úton is voltunk. Nagyjából egy órányi autózás után érkeztünk meg Savocába, a bájos hegyi faluba, ahol a Keresztapa legendás jeleneteit forgatták. A híres Bar Vitellibe pont nyitásra, fél tízre érkeztünk, így még turistahadak nélkül fotózhattuk a helyet és nyugodtan elfogyaszthattunk egy frissítőt. Negyed órával később már egészen más volt a helyzet. Ezután még közel egy órát sétáltunk a hangulatos utcácskákon, miközben a tengerre nyíló panorámában gyönyörködtünk.
Következő megállónk Szicília egyik legismertebb látnivalója, Taormina volt. Mivel nem vágytunk hegyi parkolóvadászatra, így a tengerparton, Mazzaróban hagytuk az autót, majd néhány perc alatt felvonóval értünk fel az óváros közepébe. Taormina nem véletlenül szerepel szinte minden szicíliai útitervben. Elegáns utcái, virágokkal díszített erkélyei és lélegzetelállító panorámája miatt könnyű beleszeretni már az első percekben. Első utunk a híres görög színházba vezetett. A nézőtérről egyszerre látható a tenger és az Etna – ha ilyen a háttér, kit érdekel az előadás? Bakancslistás hely. Természetesen végigsétáltunk a hangulatos, bár kissé zsúfolt főutcán is, majd egy kávézóban megkóstoltuk a helyi finomságokat: a ropogós cannolit és a jeges granitát. A melegben különösen jól esett. Később a Villa Comunale árnyas botanikus kertjében pihentünk egy kicsit, mielőtt továbbindultunk volna.
Utolsó aznapi állomásunk az Etna volt. Európa legmagasabb és egyik legaktívabb vulkánja közel 3400 méter magasra emelkedik, és folyamatosan alakítja Szicília táját. Már az odavezető út is önmagában élmény, ahogy a zöld dombokat fokozatosan felváltják a fekete lávamezők és a hósapka. Direkt délutánra időzítettük a látogatást, abban bízva, hogy közel 2000 méteres magasságban kellemesebb lesz az idő. Hát... nem lett. A 25 fokos tengerparti melegből indulva az élményvezetés kategóriájába tartozó kacskaringós hegyi út végén mindössze 5 fok fogadott minket. Sebaj. Magunkra húztunk minden ruhadarabot, amit találtunk az autóban, és nekivágtunk a Silvestri-kráterek felfedezésének. A táj helyenként tényleg olyan volt, mintha a Holdon járnánk.
Este visszatértünk Cataniába, elbúcsúztunk az autónktól, hogy a következő napokon már délelőttől élvezhessük a dolce vitát egy-egy jó Aperol Spritz társaságában.
Másnap Siracusa felé vettük az irányt. Cataniából nagyjából egyórás vonatúttal, kulturált körülmények között lehet eljutni ide, majd a vasútállomástól egy bő tízperces séta vezet az Ortigia-szigeten fekvő óvárosba.
Itt az a legjobb program, ha az ember hagyja magát elveszni a szűk sikátorok között. Érdemes megnézni a lenyűgöző dómot, az Apollo templomot és elsétálni a sziget déli csücskében található erődig, majd beülni egy teraszra egy hűsítő italra. Ha pedig már Szicíliában járunk, legalább egy-két arancinit kötelező elfogyasztani.
Az Ortigia-szigetről kifelé stílusosan tuk-tukkal utaztunk tovább a Neapolis Régészeti Parkba. A park Siracusa legfontosabb ókori emlékeit őrzi: hatalmas görög színházat, római amfiteátrumot és különleges kőbányákat találunk itt. Nem véletlenül számít a város egyik legjelentősebb történelmi helyszínének. Mi természetesen bementünk a Dionüsszosz füle nevű barlangba is, amely a legújabb Indiana Jones-filmben is feltűnik. Csodás növények, ókori romok és rengeteg lépcsőzés várt ránk. Mivel a hónap első vasárnapja volt, így a belépőért nem kellett fizetnünk.
Majd délután visszasétáltunk az állomásra, és vonattal visszatértünk Cataniába.
Utolsó napunkon csak késő este indult haza a repülőnk, ezért a csomagokat a szálláson hagytuk, és nekivágtunk Catania alaposabb felfedezésének. A főutcát már jól ismertük, hiszen minden este itt vacsoráztunk, ráadásul a szobánkból egyenesen a római színházra láttunk. De azért maradt még bőven látnivaló: Bellini Park, a dóm környéke, a Szent Ágota Zárdatemplom, az Elefántos-szökőkút, az Ursino-vár és a Porta Garibaldi is felkerült a listára. A legnagyobb meglepetést azonban az Odeon és az antik színház jelentette. A házak között szinte elrejtve bújik meg ez a különleges régészeti terület, és egészen elképesztő érzés, hogy egy modern város közepén egyszer csak több ezer éves színház romjai között találja magát az ember.
Késő délután, jó néhány kilométerrel a lábunkban, busszal indultunk a reptér felé. A nap már lassan lebukott az Etna mögött, mi pedig elégedetten zártuk le ezt a pár napos szicíliai kalandot.
Négy nap, egy vulkán, öt ókori színház, számtalan arancini, néhány Aperol Spritz és rengeteg élmény. Szicília bebizonyította, hogy egy hosszú hétvégébe is meglepően sok élmény belefér.