Aztán jött a Wizz Air új járata, mi pedig – ahogy az már nálunk lenni szokott – gyorsan felírtuk a bakancslistára, lefoglaltuk. És milyen jól tettük!
Menorca ugyanis egészen különleges hely. Nem az a tipikus, „mindenhol turista, mindenhol szálloda” spanyol sziget. Sokkal nyugodtabb, természetközelibb, tele apró öblökkel, türkizkék vízzel, fehér falvakkal, világítótornyokkal, sziklás partokkal és olyan helyekkel, ahol az ember csak áll, nézi a tengert, és próbálja eldönteni, hogy ez tényleg a valóság-e.
A sziget felfedezéséhez szinte kötelező autót bérelni. Mi is ezt választottuk, és bár elsőre hihetetlennek hangzik, az alig ötven kilométer hosszú Menorcán egy hét alatt közel 700 kilométert autóztunk. Pedig nem terveztünk egész napos túrákat, és egyszer sem ültünk órákig a volán mögött. Egyszerűen minden nap akadt egy új öböl, egy világítótorony, egy kilátópont vagy egy hangulatos kisváros, ami miatt ismét útnak indultunk. A vezetés viszont meglepően stresszmentes. Nincsenek négysávos autópályák, bonyolult csomópontok vagy őrült forgalom. Inkább nyugodt, kissé kanyargós utak, olajfaligetek és kőfalak között autózik az ember. Talán csak a parkolás tud néha kihívást jelenteni a népszerűbb strandoknál.
Ami viszont tényleg kihívás volt, az a nyelv. Menorca sokkal inkább a spanyolok kedvenc nyaralóhelye, mint a nemzetközi turistáké. Ez persze pont ettől szerethető, de azt is jelenti, hogy angolul sok helyen alig beszélnek. Még éttermekben és szállodákban is előfordult, hogy kézzel-lábbal magyaráztunk, egy kisboltban vagy benzinkúton pedig néha már-már activity-vé alakult a vásárlás. Szerencsére mosolyból és jóindulatból sosem volt hiány.
Mi Cala en Blanesben, a sziget nyugati oldalán szálltunk meg, szinte a repülőtér ellenkező végében. Nagyon nyugodt kis üdülőfalu, talán nekünk már egy kicsit túl nyugodt is. Kevés az étterem, este nincs nagy élet, cserébe a partja elképesztően hangulatos. A pálmákkal körülvett, lagúnaszerű öböl tényleg meseszép, csak éppen elég keskeny, ezért hamar megtelik.
Fürdeni ezért legtöbbször átjártunk Cala en Boschba, ami nálunk egyértelműen elvitte a pálmát. Széles, homokos strand, lassan mélyülő, kristálytiszta, kellemesen meleg tenger – családoknak szinte tökéletes. A kikötő környéke tele van éttermekkel, fagyizókkal és kis üzletekkel. Kicsit turistásabb, mint Cala en Blanes, de még mindig messze nincs akkora tömeg, mint Mallorca vagy Ibiza népszerű partszakaszain. Ha egyszer visszatérünk Menorcára, szinte biztos, hogy itt keresünk majd szállást.
A szállásunk egyik legnagyobb előnye az volt, hogy mindössze pár perc autózásra volt Ciutadella, amely szerintünk Menorca legszebb és leghangulatosabb városa. Már az első séta után teljesen beleszerettünk. Az óváros szűk, macskaköves utcácskái között sétálva szinte minden sarkon valami új szépség tárul elénk: hangulatos kis terek, színes spalettás házak, apró üzletek és teraszos éttermek váltják egymást.
A város jelképe, a gótikus katedrális, a történelmi főtér, a városháza és az obeliszk mind megérnek egy-egy megállót, de talán a legjobb program egyszerűen csak céltalanul bolyongani az óvárosban. Minden utca más hangulatot áraszt, és könnyen bele lehet futni egy eldugott kis kávézóba vagy egy olyan térre, ahol úgy érezzük, megállt az idő.
A kikötő külön fejezetet érdemel. A sziklák közé benyúló természetes öbölben egymást érik a vitorlások, a vízparti éttermek és bárok pedig estére teljesen megtelnek. Ahogy lemegy a nap, az egész város életre kel: utcazenészek, sétáló családok, fagyizó turisták és pezsgő teraszok adják azt a mediterrán hangulatot, ami miatt az ember legszívesebben még órákig csak csavarogna. Nappal is gyönyörű Ciutadella, de szerintünk az igazi arcát naplemente után mutatja meg – ilyenkor érdemes elveszni az utcácskák között, és egyszerűen csak élvezni a város különleges atmoszféráját.
Persze a fővárost, Maót (Mahónt) sem hagyhattuk ki. Már az érkezéskor lenyűgözött bennünket a hatalmas természetes kikötő, amely Európa egyik legnagyobbja, és évszázadok óta meghatározza a város életét. A vízparton egymást érik a hatalmas óceánjáró hajók és éttermek, így már egy séta a kikötőben is remek program.
Innen érdemes felkapaszkodni az óvárosba (van ingyenes üveglift), amely a kikötő fölé magasodó domboldalra épült. A hangulatos utcákon sétálva elegáns paloták, régi templomok, kisebb terek és kávézók váltják egymást, miközben több helyről is fantasztikus kilátás nyílik a kikötőre.
Maó hangulata kicsit más, mint Ciutadelláé. Kevésbé romantikus és mediterrán, inkább elegáns, nyugodtabb, és jól érződik rajta a brit uralom öröksége is.
A 7 világítótorony
A menorcai kalandunk tulajdonképpen már a repülő ablakából elkezdődött. Leszállás előtt megpillantottuk a vadregényes Favàritx világítótornyot, és akkor már tudtuk: ezt közelről is látni akarjuk. Egy kis utánanézés után pedig jött az őrült ötlet: ha már itt vagyunk, nézzük meg Menorca mind a hét világítótornyát! Challenge accepted!
1. Favàritx: Rögtön a legkeményebbel kezdtünk. A parkolóból nagyjából két kilométert (oda-vissza négyet) kellett gyalogolni a tűző déli napon, dimbes-dombos vulkanikus tájon. Kemény menet volt, de minden lépést megért. Szerintünk ez Menorca legszebb világítótornya.
2. Artrutx: Ez már sokkal könnyebb küldetés volt. Szinte útba esett a strand felé, a parkoló pedig szinte mellette van. Gyönyörű környezet, naplementére különösen ajánlott.
3. Punta Nati: A szállásunktól néhány perc autózásra található. A parkolóból nagyjából egy kilométer séta vezet a toronyhoz, de a környezet fantasztikus. Ráadásul két régi bunker is található mellette, amit mindenképpen érdemes megnézni.
4. Cavalleria: A sziget legészakibb világítótornya. Félórás autóút után szinte a bejáratig lehet autózni. Van mellette egy kis múzeum is, ami pont a mi látogatásunkkor volt zárva.
5. Ciutadella kikötői világítótornya: Pár száz méterre volt a szállásunktól. Nem hatalmas, de nagyon hangulatos kis torony, amely a kikötő bejáratát őrzi.
6. Illa de l'Aire: Ehhez nem lehet átsétálni, hiszen egy apró szigeten áll. A legjobb kilátás Punta Prima tengerpartjáról nyílik rá. Maga Punta Prima is kellemes üdülőhely, bár nekünk Cala en Bosch jobban tetszett.
7. Maó világítótornya: Na, ez volt a legviccesebb. Igazából nem is klasszikus világítótorony, inkább egy modern fém jelzőoszlop. Ráadásul egy lezárt területen áll, valamilyen privát klub területén. A kaputelefonban próbáltuk angolul elmagyarázni, hogy csak egy fotót szeretnénk készíteni, mire a válasz ennyi volt: „¿Habla español?” Mi pedig... hát nem. Már majdnem feladtuk, amikor kifelé jött egy autó. A kapu kinyílt, mi pedig udvariasan... huss... besurrantunk az autónkkal. Megvolt az utolsó világítótorony is. Hazafelé ugyanezt a taktikát alkalmaztuk: megvártuk, amíg valaki újra kinyitja a kaput.
Amit még semmiképpen sem szabad kihagyni
Monte Toro: Menorca legmagasabb pontja, közel 360 méter magas. A tetején kolostor áll, a kilátás pedig egyszerűen lélegzetelállító. Tiszta időben szinte az egész sziget belátható. Kötelező program.
Naveta d'Es Tudons: Ciutadella közelében található ez a több mint háromezer éves temetkezési emlék. Nekünk első ránézésre egy mini piramis jutott róla eszünkbe. Maga az építmény néhány perc alatt megnézhető, de odáig egy kellemes séta vezet, miközben szabadon legelésző tehenek mellett haladunk el.
Fortalesa Isabel II (La Mola): Monumentális erőd a sziget délkeleti csücskében. Már kívülről is lenyűgöző. A pénztárnál azonban közölték, hogy ha valóban szeretnénk bejárni, legalább másfél-három órás gyaloglásra készüljünk. Mivel közvetlenül a Favàritxnál tett kétórás, tűző napon végiggyalogolt túra után érkeztünk ide, inkább meghagytuk ezt a programot a legközelebbi alkalomra.
Pont d'en Gil: Egy természet alkotta sziklakapu a tenger fölött, közvetlenül Cala en Blanes mellett. Gyalog lehet kisétálni hozzá, és naplementekor egészen különleges hangulata van.
És végül... a napfogyatkozás
Amikor januárban lefoglaltuk a repülőjegyet, fogalmunk sem volt róla, hogy éppen a menorcai nyaralásunk utolsó estéjén lesz egy látványos napfogyatkozás. Teljesen véletlen egybeesés volt – de ennél jobb időzítést nem is kívánhattunk volna.
Az egész sziget készült rá. A legismertebb kilátópontokat, például a világítótornyokat és a Monte Torót már reggeltől lezárták az autósok elől, mert hatalmas tömegre számítottak. És valóban: mindenhol emberek ezrei várták az esti csodát.
Mi szerencsére a sziget nyugati oldalán laktunk, így csak kisétáltunk a Pont d'en Gil szikláihoz. Leültünk a tengerparton, körülöttünk több ezer ember, előttünk a végtelen Földközi-tenger, majd lassan elkezdett elfogyni a Nap.
Vannak pillanatok, amelyeket hiába próbál visszaadni egy fénykép vagy egy videó. Ezt egyszerűen át kell élni. Menorca pedig pontosan ilyen. Nem biztos, hogy elsőre mindenki bakancslistáján szerepel. De mi már tudjuk: óriási hiba lenne kihagyni.