Los Angelesből bérelt autónkkal a nevadai sivatag felé vettük az irányt, a cél Las Vegas! A közel 300 mérföldes (több, mint 450 km-es) utat három részre tudnám bontani: az első kb. 100 km, amíg az ember kikeveredik a Los Angeles környéki autópályák dzsungeléből, majd következik egy rövid, dombokon kanyargós rész, de az út legnagyobb része, nyíl egyenes autópálya a sivatagos / félsivatagos tájon keresztül.
Tipp: az út kétharmadánál érdemes egy pihenőt beiktatni Baker városkában a Mad Greek útszéli étteremben: eredeti görög gyros, görög hangulat, mintha a Bazi nagy görög lagzi filmbe csöppennénk bele 😀
Majdnem 5 órás utazás után a horizonton végre feltűnt Las Vegas sziluettje. A városba beérve első utunk az ikonikus "Welcome to fabulous Las Vegas" táblához vezetett. Már itt kaptunk egy kis ízelítőt a város hangulatából: egy Elvis imitátor próbálkozott némi zöldhasú ellenében minden turista-fotóra rákerülni :)
Las Vegas látnivalók szempontjából nem bonyolult: van a Las Vegas Boulevard, vagy ismertebb nevén a Strip, ahol a szállodák, kaszinók és a hozzájuk kapcsolódó látnivalók vannak. A Strip a Las Vegas táblától a másik végén található Stratosphere Hotelig kb. 4,8 mérföld (7,7 km) hosszú. Eltévedni maximum a szállodák belsejében lehet, ott viszont nagyon is könnyű!
Miután végigautóztunk a Strip-en és bejelentkeztünk a szállodánkba, már csak egy vacsorára volt időnk, valamint elkezdtünk ismerkedni a kaszinóban a játékgépekkel, egyelőre nem sok sikerrel. A szállodánk a Stratosphere Hotel, Casino and Tower volt, de erről később részletesen írunk. A város felfedezését a következő napra hagytuk!
Reggeli után bele is vetettük magunkat a forgatagba. Úgy döntöttünk, hogy az autót ezen a napon pihentetjük, helyette gyalogosan és tömegközlekedve fedezzük fel a várost. A strippel párhuzamosan fut a Las Vegas Monorail, aminek egyik végállomása a szállodánkhoz nagyon közel van, a másik végállomása pedig a Strip túlsó végén az MGM szállodánál van. Napijegy: 12 USD.
Ami minden szállodára jellemző: hatalmasak! Nemcsak több száz és ezer szoba, hanem rengeteg üzlet, étterem, nagy szórakoztató központ és megszámlálhatatlan mennyiségű játékgép a kaszinókban. Ami jó, hogy minden szállodába bemehetnek a turisták, szabadon nézelődhetnek a luxuskörülmények között és próbára tehetik szerencséjüket a játékgépeken.
Gyalogos túránkat így az MGM-nél keztük, majd a Strip-en észak felé haladva sétáltunk. Minden szálloda egyedi attrakcióval próbálja magára felhívni a figyelmet. Szerintünk ezek a leglátványosabbak: a Luxor a piramis formájú épületével és a nagy szfinx-szel, a New York, New York a Szabadságszobor kicsinyített másával és egy működő hullámvasúttal a Manhattant idéző felhőkarcolók között, a Paris az Eiffel toronnyal és a diadalívvel, vagy éppen a Venetian, velencei csatornákkal, ahol gondolák közlekednek... Minden csupa csillogás, a kialakításon, berendezésen, attrakciókon nem spóroltak, minden arra sarkallja az utazókat, hogy ott költsék el pénzüket. Ennek nehéz is ellenállni, mindenkinek csak a pénztárcája szab határt, hogy mennyire veti bele magát a bűn városának csábításába.
Elegancia szempontjából nekünk a Bellagio és a Caesars Palace jött be a leginkább. Mindkettőt kedvenc filmjeinkhez is hozzá tudtuk kapcsolni: a Bellagio-ban forgatták az Oceans Elevent, a Caesars Palace-ban pedig a Másnaposokat. Igazán különleges élmény ezekbe a szállodákba és kaszinókba belépni, ott sétálni és rácsodálkozni a mérhetetlen luxusra. (Korábbi cikkünk: a Bellagio karácsonyi díszben)
Miután végére értünk a gyalogos túránknak, újból felültünk a monorailre, hogy az MGM-től újra, immáron sötétben is végigjárjuk a várost, immár teljes díszkivilágításban. Azt kell, hogy mondjam, hogy leesett az állunk!
További cikkek az USA nyugati partjáról
