A Bandos Resortból motorcsónakkal vittek vissza minket Malé repterére, és ezzel kezdetét vette a nyaralásunk második felvonása: egy lakott helyi sziget felfedezése. Szerettük volna a Maldív-szigetek nemcsak a luxus oldalát látni, hanem azt is, hogyan élnek itt az emberek a mindennapokban. Végül Maafushira esett a választásunk, ami az egyik legismertebb helyi sziget, kb. 35 perc gyorshajó útra a reptértől. Közel van, jól kiépült turisztikailag, rengeteg étteremmel, programmal és megfizethető szállással. És ami a legjobb: ugyanaz a türkiz óceán, ugyanaz a forró, trópusi levegő – csak teljesen más hangulatban. Itt már nem elszigetelt turistaparadicsomban vagyunk, hanem bepillantást nyerünk a helyiek életébe is. Az utcákon gyerekek fociznak, a boltok előtt beszélgetnek az emberek, munkába járnak...
Persze vannak szabályok is. Mivel helyi, muszlim lakosságú szigetről van szó, fürdőruhában csak a kijelölt „bikini beach” partszakaszon lehet strandolni. Alkoholt egyáltalán nem árulnak a szigeten. Illetve… 🙂 sötétedés után ugyanis a kikötő közelében horgonyoz egy bulihajó, ahol lehet alkoholt fogyasztani. Mi ezt végül kihagytuk, de érdekes „kiskapu” a szabályozásban.
Maafushin elképesztő tempóban épülnek az új szállodák. Már most is rengeteg az olcsó szállás és még mindenfelé építkezést látni. A legjobb elhelyezkedésű, kicsit ugyan drágább, tengerpart közeli magas hotelek főleg két lánchoz tartoznak: a Kaani Hotelshez és az Arena Hotelshez. Mindkettőt kipróbáltuk. Nekünk egyértelműen az Arena tetszett jobban. Két tetőtéri medencéje is van (a 8. és a 10. emeleten), fantasztikus kilátással, a reggeli pedig sokkal bőségesebb volt. A szállodák egyébként próbálják átvenni a resortok kényelmi szolgáltatásait: saját motorcsónakos reptéri transzfer, golfautós szállítás a kikötőből, üdvözlőital, hideg törlőkendő… Nyilván egyszerűbb formában, de nagyon kedvesen csinálják.
A bikini beach jól kiépített: ingyenes napágyak, napernyők, bárok és éttermek sorakoznak a parton. A víz ugyanolyan kellemesen meleg, mint a resort szigeteken, és kicsit beljebb besétálva még egy látványos homokpad is kialakult. Az élővilág viszont valamivel szegényesebb, mint amit a resorton láttunk. A nagyobb turistaforgalom miatt néha szeméttel is találkozni, de látszik, hogy a szállodák dolgozói folyamatosan takarítanak és próbálják rendben tartani a partszakaszt. Az árkülönbség viszont egészen döbbenetes. A resorton nagyjából 40 dollárért négy kisüveges kólát kaptunk. Itt ugyanezért az összegért: dinnyeturmixot görögdinnyehéjban, ananászturmixot ananászhéjban, kókusz-mangó turmixot friss kókuszban, és még egy fagyit is. Nem volt nehéz megszeretni 🙂
Az estéinket többnyire a turistás részen töltöttük: a szállodák közötti kis utcákban, illetve a kikötő és a hotelzóna közötti főutcán. Este a sziget teljesen megtelik élettel. Turisták sétálnak, helyiek beszélgetnek, tuktukok és motorok cikáznak, néhány autó próbál utat találni a sétáló emberek között. Élénk, de (még) nem zsúfolt! Két dolog különösen hangulatos: a szigeten nincs aszfaltos út, minden homokos, és a legtöbb üzletbe csak mezítláb lehet belépni. Elelmiszerboltok, szuvenírshopok, éttermek mindenütt vannak. A szállást csak reggelivel foglaltuk, így esténként különböző éttermeket próbáltunk ki. A kedvencünk a Mr. Octopus lett. Az árak pedig még a mgyarországiaknál is kedvezőbbek voltak: egy négyfős család vacsorája üdítőkkel együtt simán kijött 40–50 dollárból.
Érdemes legalább egyszer elsétálni Maafushi helyiek által lakott részeire is. A városháza, az iskola, a mecsetek, a rendőrség és az egyszerű házikók teljesen más világot mutatnak meg. Kevésbé rendezett, néhol szemetesebb, de közben valahogy nyugodtabb is. A helyiek kedvesek, lassabban élnek, láthatóan sokkal kevésbé stresszesek, mint mi Európában.
A lakott szigetek egyik legnagyobb előnye a rengeteg vízi program. Mi például kipróbáltuk a jetcart – ami nagyjából egy Lamborghini és egy jetski szerelemgyereke. Egészen abszurd élmény volt vezetni majdnem 60 km/h sebességgel, ráadásul az ára drónvideóval együtt is alig volt több, mint egy balatoni vízibicikli-bérlés.
De az abszolút csúcspont a Vaavu Atoll kirándulás volt. Mi az ICom iroda szervezésében mentünk az egész napos túrára, ami 80 USD/fő volt. Egy resort szigeten ugyanez valószínűleg 4-5-ször ennyibe került volna.
Cápák között – szó szerint: Reggel motorcsónakkal indultunk kis csoportban. Az első állomás Shark Bay volt. És igen: tényleg cápák. Tucatjával úsztak körülöttünk a 2-3 méteres dajkacápák. Lehetett velük fotózkodni matracon fekve, bátrabbaknak matrac nélkül, miközben drónfelvételeket készítettek. Mi természetesen úsztunk velük. Egészen különleges érzés, amikor egy cápa a legnagyobb természetességgel elsiklik melletted, és az uszonya vagy érdes bőre finoman simogat. Bakancslista kipipálva!
A következő program a delfinles lett volna, de a delfinek sajnos azon a napon nem jelentek meg, pedig nagyon figyeltük őket. Ezután egy hajóroncsnál snorkeleztünk és fotóztak minket, majd következett az utolsó állomás: egy lakatlan homokpad. Mindenkinek felállítottak egy napernyőt, kaptunk ebédet, és közben közel húsz ráját csalogattak a partra. Ők teljesen mások, mint a cápák: siklósabbak, puhábban simulnak hozzád, de a hosszú farkuk meglepően érdes. És elképesztően cukik. Még egy bakancslista kipipálva!
A nap végén az irodájukban átmásolták nekünk a fotókat és videókat. A víz alatti képek ingyenesek voltak, a drónfelvételekért külön kellett fizetni, de minden centet megértek. Legközelebb a cetcápás programra megyünk majd!
Az utolsó éjszaka: A Dubajba induló gépünk korán reggel startolt, így az utolsó estét már Hulhumaléban töltöttük, a reptér közelében. Őszintén? Ide tényleg csak aludni érdemes menni. Ez egy teljesen hétköznapi helyi nagyváros, különösebb látnivaló nélkül. Viszont taxival 5-10 perc a reptér, így praktikus választás.
Resort vagy lakott sziget? A két élmény teljesen más. A resort olyan, mint egy álomvilág: tökéletes nyugalom, luxus, természet. A lakott sziget pedig inkább egy klasszikus nyaralás egy egzotikus helyen – több élettel, több programmal és jóval kedvezőbb árakkal. Mi nagyon örülünk, hogy mindkettőt kipróbáltuk.
A szervezésről, költségekről és arról, mennyiből lehet kihozni egy Maldív-utazást, a következő részben írunk majd részletesebben.
Repülőjegy, Dubai átszállás, ingyen éjszaka, háború – így jutottunk el mégis a Maldív-szigetekre
Amikor a valóság szebb, mint az álom – Maldív resort élményeink