Január közepén, a tél kellős közepén végre rászántuk magunkat: megvettük életünk egyik legjobban várt utazásának repülőjegyét a Maldív-szigetekre. A cél egyszerű volt – eljutni a paradicsomba a lehető legjobb áron. Így esett a választásunk egy bécsi indulású, Sharjah-i átszállásos fapadosra, az Air Arabia járatára.
Aztán jött a valóság. Február végén kitört a háború Iránban, és ezzel együtt az utazási terveink is meginogtak. Az Air Arabia nagyjából három héttel az indulás előtt törölte a járatunkat. Nem mondjuk, hogy meglepett. Hosszú csetelések és kitartó utánajárás után végül pár héttel később visszakaptuk a jegy árát.
Ekkor még nem adtuk fel. A békéről szóló hírek hatására újraterveztünk, és vettünk egy Emirates jegyet Bécsből, ezúttal dubaji átszállással. Ez már egy teljesen más kategória volt. A jegy korlátlanul módosítható és lemondható volt, ami aranyat ért. Ráadásul ár-érték arányban is jobbnak tűnt, mint az előző fapados opció. Ha hozzászámoljuk a feladott csomagot (bár nem vettünk igénybe), a fedélzeti ellátást, a kényelmes üléseket, az ingyenes dubaji szállást (erről még lesz szó), valamint a teljes rugalmasságot, akkor egyértelműen jó döntés volt. Később még egy csavart vittünk a történetbe: módosítottuk a jegyet budapesti indulásra és érkezésre – ami egyébként vásárláskor drágább lett volna. Apró győzelem.
Közben viszont a közel-keleti helyzet nemhogy javult volna, hanem egyre feszültebbé vált. Az USA Irán infrastruktúrájának, erőműveinek, hídjainak a bombázásával fenyegetett, Irán pedig válaszul az öböl menti országokat – köztük az Emirátusokat – vette célkeresztbe. Ezen a ponton már szinte teljesen lemondtunk az utazásról. Aztán az indulásunk előtti napon váratlan fordulat történt: a totális eszkaláció helyett kéthetes fegyverszünetet jelentettek be. Újra felcsillant a remény. Megyünk. És mentünk is.
Az első olyan napon indultunk, amikor Dubajt már nem érte támadás. Előző nap még több mint 50 rakétát lőttek ki a városra – igaz, mindet elfogták. Az indulásunk napján viszont már egy sem érkezett. Azért ehhez egy hatalmas adag mázli is kellett!
Éjszaka érkeztünk Dubajba és közel három óránk volt az átszállásra. Nem ez volt életünk legnyugodtabb tranzitja, de végül semmi rendkívüli nem történt. A reptér gyakorlatilag üres volt – furcsa, szinte szürreális élmény. De a lényeg, gond nélkül továbbindultunk és eljutottunk Maldívra!
Egy héttel később, hazafelé már egy egészen más helyzet fogadott minket. Szerencsére addigra stabil maradt a fegyverszünet. Több mint 20 órás átszállásunk volt Dubajban – délben érkeztünk, és csak másnap reggel indultunk tovább.
Kihasználtuk az Emirates Dubai Connect szolgáltatását, amelynek keretében kaptunk egy ingyenes szállodai éjszakát, teljes ellátással (alkoholmentes italokkal), valamint transzfert a reptér és a hotel között. Ez az a pont, ahol még inkább úgy éreztük: megérte az Emirates légitársaságot választani.
A hosszú átszállási időt pedig alaposan kihasználtuk. Metro napijegyet vettünk, és nekivágtunk a városnak. Felidéztük korábbi dubaji emlékeinket: bejártuk az aranypiacot és a fűszerpiacot, elsétáltunk a Frame-hez, felmentünk a világ legmagasabb épületének, a Burj Khalifának a kilátójába, megnéztük a zenélő, táncoló szökőkút játékát, és természetesen nem maradhatott ki a Dubai Mall sem. Meglepő volt, hogy alig volt turista – európaiakat szinte egyáltalán nem láttunk. Sehol nem kellett sorban állni. Csak késő estére telt meg a bevásárlóközpont a helyiekkel. A nap végére több mint 15 kilométer volt a lábunkban – és rengeteg élmény a szívünkben.
Másnap reggel a reptéren is minden gördülékenyen ment, sorban állás nélkül jutottunk át. A felszállás viszont különleges volt: a gépek jelenleg csak egy irányba, a tenger (és Irán) felé szállnak fel, majd két éles bal kanyarral szinte azonnal visszafordulnak a szárazföld felé. Ezt előzetesen Flightradar24-en kifigyelve, az ülőhelyeink kiválasztását sem bíztuk a véletlenre. Maldívra menet az éjszakai Burj Khalifát csodáltuk meg felülről, hazafelé pedig a másik oldalra ültünk, így a pálmaszigetet és a Burj Al Arab luxushotelt is tökéletes szögből láthattuk.
És még egy érdekes megfigyelés: lehet, hogy csak a képzeletünk játszott velünk, de úgy tűnt, mintha a tengeren haladó rövid légifolyosót rengeteg hadihajó védené a vízről, így biztosítva az Emirates járatok üzemelését. Hogy jól láttuk-e? Nem tudjuk. De abban biztosak vagyunk, hogy ezt az utazást sosem fogjuk elfelejteni.
A Maldív álom részleteit pedig hamarosan egy külön cikkben meséljük el.