Utazásunk története: Athos-hegyi Kolostor Köztársaság (2. rész)

Az utazás szervezéséről és az engedélyek beszerzéséről korábbi cikkben írtunk.

Miután elintéztünk minden papírmunkát, elérkezett az utazás időpontja! Korai felkelés után kb. 8:30-ra már Ouranoupoliba is érkeztünk. A városka szélén, az út jobb oldalán van egy zárt, fizetős parkoló (8 EUR/nap), az autónkat itt hagytuk. Gyalogosan mentünk tovább: néhány lépésre van a Pilgrim's office, ahol a 30 EUR fejében megkaptuk a belépési engedélyt. Ezután a kompjegyet kell megvásárolni: a kikötői bazársoron van az iroda, az Ouranoupli → Dafni egyirányú jegy ára kb. 8 EUR. Ha ez is megvan, akkor már csak várni kell a komp indulását: 9:45.

Piros: parkoló, kék: Pilgrim's Office, Zöld: kompjegy, Narancs: kikötő

A komp indulása után nem sokkal elhagyjuk a civilizált világot és látjuk az Athos köztársaság határépületét és a kerítés egy részét, ami megakadályozza a szárazföldi bejutást a félszigetre. A komp oda- és visszafelé is minden kolostornál megáll, akik ezeket a kolostorokat tervezik meglátogatni, ki tudnak szállni.

Mi a végállomásig, Dafni-ig mentünk, kb. 2 óra volt az út. Dafni egy kis kikötővároska látszatát kelti, van itt szuvenirshop, étterem, rendőrség... Ezeket inkább a hazafelé úton érdemes megnézni. Ahogy kiköt a komp, sietni kell az ott parkoló (nagyon öreg) buszra, ami az egyetlen lehetőség eljutni a fővárosba, Karyes-be. Kb. 40 perc az út és nagyon-nagyon szűk, meredek utakon megy a busz, az ülőhely azért is hasznos, mert könnyebb ülve, mint kapaszkodva imádkozni :)) Tényleg félelmetes, lélegzetelállító az út. Minden elismerésem a Mercedes mérnökeié, akik kb. 40 évvel ezelőtt ilyen technikát tudtak összerakni. És természetesen a sofőré. A viteldíj 3,5 EUR, amit menet közben szednek be.

A feledhetetlen utazás után megérkezünk a köztársaság fővárosába Karyes-be, ami teljesen átlagos kisváros hangulatát idézte: megtalálható volt az élelmiszerbolttól az orvosig minden fontos intézmény. A városka főteréről iránytaxik indulnak a kolostorokhoz. A távolságtól függően fix a díjuk, ami szétoszlik az utasok között. Mivel 8-10 személyes kisbuszokról van szó, egész olcsón meg lehet úszni az utat.

Mi a félsziget keleti oldalán található Stavronikita kolostort választottuk éjszakára, amit gyalogosan terveztünk megközelíteni. Kb. 2 óra és majdnem 6 km séta után érkeztünk meg. A Stavronikita a legkisebb kolostor a félszigeten, azonban igen jó választásnak bizonyult: gyönyörű épület, gyönyörű környezet! A többi kolostorral ellentétben itt nem sokágyas hálótermek vannak, hanem két-háromágyas egyszerűen berendezett, de nagyon tiszta és kényelmes vendégszobák (áram nincs, petróleum lámpa van :)).

A délután többi részét a kolostor és környékének felfedezésére fordítottuk. Este 18 órakor volt gyülekező az esti szentmisére, amit nem ortodox lévén, a kápolna ajtajából figyeltünk. A mise után már várt minket a vacsora: valamilyen fura ízű, paradicsomos egytálétel, kenyér, uborka, paradicsom, olívabogyó, görögdinnye. Jól laktunk, de nem mondanánk finomnak. Vacsora után a petróleum lámpa fényénél álomba szenderültünk. A hajnali misét kihagytuk és a szolid kolostori reggeliből sem ettünk (kenyér, lekvár, kávé, víz).

Összefogtunk a többi vendéggel és hívtunk egy iránytaxit a fővárosba. 25 euró volt az útiköltség, amit tízfelé osztottunk. A visszafelé gyaloglást azért vetettük el, mert végig hegynek felfelé az augusztusi melegben teljesíthetetlen küldetésnek tűnt. Karyesből 10:00-kor és 10:30-kor indult a busz a "halálúton" Dafniba, a kikötőbe. A korábbival utaztunk és volt lehetőségünk a komp érkezése előtt enni, inni, szuvenírt vásárolni. A komp délben indul vissza Ouranoupoliba. Hazautunkat delfinek kísérték :)