Dél-olasz körút 2. rész: Amalfi-part



Bari környékének bejárása után busszal Nápoly felé vettük az irányt. Nápoly főpályaudvara mellé érkeztünk. Ezt a környéket már tizenpár éve sem szerettük, még az 5 eurós pizza + kóla kombó sem bírt maradásra minket a zsebesek és rosszarcúak paradicsomában. Siettünk a Circumvesuviana társaság vasútállomására, amely egy keskeny nyomközű vasútvonal csúnyán összegraffitizett vonatokkal, de kiváló úticéllal: Sorrento. A 3,6 eurós jegyért cserébe bő egy órán keresztül utazhatunk a part mentén, szép tájakon és alagutakon keresztül.







Sorrrentoba késő délután érkeztünk meg, ahol ezen a klassz szálláshelyen, közvetlenül a főtér mellett töltöttük a következő 2 éjszakát.
Sorrentoban még erősen poszt-karácsonyi hangulat uralkodott, a főtéren hatalmas karácsonyfa, az épületeketen fényfüzérek díszelegtek és bár tényleg csodálatosak voltak, de két hónappal korábban valószínűleg nagyobbat ütöttek volna, mint február elején. Amin nem érződött a február eleji "gyenge" szezon, az a vendégek száma. Pugliával ellentétben itt esténként hömpölyögtek a turisták a sétálóutcán, az éttermek tömve voltak. Vajon mi lehet itt nyáron?!




Másnap az Amalfi-part gyöngyszemeinek, Positanonak és Amalfinak a felfedezését tűztük ki célul. Ehhez a Sita buszt vettük igénybe, amely a vasútállomás elől indul és a 10 eurós napijeggyel korlátlanul bebuszozhatjuk a környéket. Az autóbérlést az előzetesen olvasottak alapján elvetettük, de láttuk, hogy a leírtak igaznak bizonyultak: nem az erősen kanyargó, egyik oldalon szakadék, másik oldalon sziklafal utak okozzák a problémát, hanem a parkolóhelyek hiánya, valamint a szembejövő busz- és teherautó-forgalom, amik elől kitérni csak a sziklafalra történő felpréselődéssel lehet.
A Sorrento-Postiano buszút közel egy órás volt, de unatkozni nem lehetett, annyira gyönyürű a táj.

Positánóban két helyen áll meg a busz, mi a második, alsó megállónál szálltunk le, ahonnan már csak kb. negyed órát kellett sétálni, hogy eljussunk a partra, ahonnan a legszebb kilátás nyílik a hegyoldalon sokasodó, szinte egymásra támaszkodó épületekre. Ezt tényleg mindenkinek látnia kell!







További negyven perc buszozás után jutottunk el Amalfiba, ami lényegesen nagyobb település Positanonál, itt már van komoly parti sétány, főtér és szép nagy dóm, impozáns lépcsősorral. Az összkép nekünk mégis inkább Positanoban jött be jobban. Lehet, hogyha fordított sorrendben látogatjuk meg őket, akkor más a helyzet. A lényeg, hogy minden település, ahogy maga a part is, lélegzetelállító! Az egész Amalfi-part és a települései 1997-óta képezik az UNESCO világörökségének a részét.





Utolsó napunk délelőttjén jutott egy kicsit több időnk Sorrento felfedezésére, nemcsak a belváros környékét, hanem a kikötőt és még egy narancs-citrom ültetvényt is sikerült bejárnunk, ahol finom, helyi limoncellot kóstolhattunk és vásárolhattunk, mielőtt a reptér felé vettük az irányt.







A nápolyi reptérre közvetlen transzfer kisbusszal utaztunk, amely 10 euróért másfél óra alatt szállított minket a modern, pláza-szerű reptérre.

A két napos Amalfi-parti kirándulásba nekünk ennyi fért bele, a pugliai napokat is hozzáadva egy igen kellemes, impulzív kiránduláson vagyunk túl! A 6.600 Ft-os repülőjegyet, valamint a kellemes 16-18 fokos hőmérsékletet figyelembe véve, nehezebb lenne jobb ár/érték arányú utazást találni február elején!


Dél-olasz körút 1. rész: Bari környéke




_________________________________________



A nagy utazós bankkártya teszt: Curve, Revolut, Transferwise - saját bőrünkön próbáltuk ki, hogy melyik kártyát éri meg használni, hogy a lehető legtöbbet spóroljunk az árfolyamváltásokon.